Veszélybe kerültek Európa vadon élő mézelőméhei

A mézelőméhekről nehéz elképzelni, hogy veszélyben lennének. Kertekben, gyümölcsösökben és mezőgazdasági területeken is rendszeresen találkozhatunk velük, Európában pedig méhkaptárak millióiban tartják őket. A kaptárakban élő, ember által gondozott méhek azonban csak az állomány egyik részét jelentik.

A nyugati mézelő méh (Apis mellifera) vadon élő kolóniái emberi segítség nélkül, többek között faodvakban, sziklahasadékokban és épületek üregeiben telepednek meg. Egy új kutatás szerint ezeknek a populációknak a helyzete jóval rosszabb lehet, mint azt a házi méhek gyakoriságából gondolnánk. A modellezés szerint az európai vad populációk medián csökkenése tíz év alatt 56 százalék lehet, ha nem érkeznek hozzájuk új rajok a méhészetekből. Ez már eléri az IUCN veszélyeztetett kategóriájához alkalmazott küszöböt.

A mézelőméhek nem csak kaptárakban élnek

A mézelő méhre sokáig elsősorban haszonállatként tekintettünk. A kutatók azonban hangsúlyozzák, hogy Európában ma is jelentős számú kolónia él emberi gondozás nélkül.

A rendelkezésre álló becslések szerint a vadon élő kolóniák legalább az európai mézelő méh-állomány egyhatodát alkothatják. Ezek a családok nem kapnak rendszeres táplálást, és a méhészek a betegségek vagy paraziták ellen sem kezelik őket. Emiatt egészen más szelekciós nyomás alatt élnek, mint a kaptárakban tartott méhek.

A két csoport ugyanakkor nincs teljesen elszigetelve egymástól. A méhészetekből kirajzó családok megtelepedhetnek a természetben, a vadon élő és tartott méhek pedig egymással is szaporodhatnak.

700 fészkelőhely adatait vizsgálták

A kutatók kilenc monitoring-adatsort elemeztek, amelyek összesen 700 fészkelőhelyet fedtek le hét európai országban. Az éves túlélési adatok alapján azt modellezték, hogyan változna a vadon élő állomány tíz év alatt, ha nem érkeznének hozzá újabb rajok méhészetekből.

A szaporodást nehéz közvetlenül mérni, ezért a modellben azt feltételezték, hogy minden túlélő kolónia évente két új rajt hoz létre. A vizsgált hét országból hat esetében csökkenést jeleztek előre.

Németországban és Svájcban a modellezett, önálló populációk tíz év alatt csaknem teljesen eltűnnének külső utánpótlás nélkül. Spanyolország esetében 78, Lengyelországban 56 százalékos visszaesést becsültek. Franciaországban és Luxemburgban mérsékeltebb csökkenést jeleztek, míg Délkelet-Angliában a vizsgált populáció növekedését vetítette előre a modell.

Mit jelent valójában az 56 százalék?

Az eredményt fontos megfelelően értelmezni. A kutatók nem azt állapították meg, hogy Európa már elveszítette vadon élő mézelőméheinek 56 százalékát.

Az 56 százalék egy tízéves időszakra vonatkozó modellezett medián csökkenés, amely a megfigyelt túlélési arányokon, a feltételezett szaporodáson és azon a hipotetikus helyzeten alapul, hogy a vad állományok nem kapnak utánpótlást a méhészetekből. A vizsgálat ráadásul hét országra terjedt ki, és több országot csak egyetlen helyi monitoringterület képviselt.

Ez azért lényeges, mert az eredmények jelentős regionális különbségeket mutatnak, ezért további és földrajzilag szélesebb körű megfigyelésekre van szükség.