Új kutatás tárhatja fel, hogyan jutott el a Stonehenge egyik köve Skóciából Angliába

Stonehenge évszázadok óta az emberiség egyik legismertebb őskori emléke. A monumentális kőkör kapcsán számos kérdésre születtek már részleges válaszok, ám egy rejtély továbbra is foglalkoztatja a kutatókat: miként jutottak el a több tonnás kövek több száz kilométeres távolságból Dél-Angliába egy olyan korban, amikor sem utak, sem kerekes szállítójárművek nem álltak rendelkezésre?

Egy új, a Journal of Quaternary Science folyóiratban megjelent kutatás szerint a Stonehenge központi oltárkövének története még összetettebb lehet, mint korábban gondolták. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy bár a jégkorszak gleccserei szerepet játszhattak a kő hosszú útjának első szakaszában, a végső szállítás szinte biztosan emberi közreműködéssel történt.

Egy skót kő Anglia déli részén

A vizsgálatok középpontjában a Stonehenge úgynevezett Altar Stone nevű köve állt. Ez a mintegy hat tonnás homokkőtömb a legújabb elemzések szerint Északkelet-Skóciából származhat. Ez azt jelenti, hogy eredeti lelőhelye több mint 700 kilométerre található a mai Stonehenge helyszínétől.

A felfedezés már 2024-ben jelentős visszhangot váltott ki a régészeti világban, mert azt mutatta, hogy a neolitikus brit közösségek sokkal kiterjedtebb kapcsolatokat tarthattak fenn egymással, mint azt korábban feltételezték.

Mit tudtak hozzátenni a gleccserek?

A kutatócsoport számítógépes modellek segítségével rekonstruálta a brit jégtakaró mozgását az utolsó jégkorszak idején. Az eredmények szerint a gleccserek valóban elszállíthattak köveket Skócia egyes részeiről délkeleti irányba.

Ez összhangban áll egy másik, 2026 elején publikált vizsgálattal, amely a Stonehenge körüli folyóvízi üledékek ásványi összetételét elemezte. A kutatók nem találták nyomát annak, hogy a térséget valaha olyan gleccserek borították volna, amelyek Walesből vagy Skóciából szállították volna ide a köveket.

Ha nem a jég, akkor az emberek

A jelenlegi bizonyítékok alapján egyre valószínűbb, hogy a Stonehenge építői tudatosan mozgatták a köveket hatalmas távolságokon keresztül. A kutatók szerint az oltárkő útja több szakaszból állhatott, és kombinálhatta a szárazföldi vontatást a folyami vagy tengeri szállítással.

Ez első hallásra szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnhet, azonban régészeti kísérletek korábban már bizonyították, hogy egyszerű fa szánokkal, görgőkkel, kötelekkel és több tucat ember összehangolt munkájával több tonnás kövek is mozgathatók.

A kutatók szerint a kérdés ma már nem az, hogy képesek voltak-e rá a neolitikus közösségek, hanem inkább az, miért vállaltak ekkora erőfeszítést.

Több volt egyszerű építkezésnél

A legújabb régészeti értelmezések szerint Stonehenge nem csupán egy helyi szertartási központ lehetett. Az a tény, hogy köveit Walesből, Skóciából és Dél-Anglia különböző részeiről szállították ide, arra utalhat, hogy az emlékmű az egész brit szigetvilágot összekötő szimbolikus jelentőséggel bírt.

Egyes kutatók szerint a távoli eredetű kövek a különböző közösségek közötti kapcsolatokat jelképezhették. Mások úgy vélik, hogy a kövek eredethelyei vallási vagy kulturális szempontból számítottak szentnek, ezért volt fontos azok átszállítása.