Tragikus árvíz Texasban – eltűnt gyerekek, egyre több halott – VIDEÓ

Texas középső részén, Kerrville közelében, egy hirtelen jött özönvíz 27 ember – köztük kilenc gyermek – életét követelte. A tragédia szívszorító részlete, hogy az áldozatok közül többen a Camp Mystic nevű nyári lánytábor lakói voltak. Az eltűntek száma továbbra is bizonytalan; jelenleg 23–27 gyermeket keresnek.

A mentőalakulatok napok óta fáradhatatlanul dolgoznak, helikopterekkel, hajókkal és drónokkal pásztázzák a területet, ahol a Guadalupe-folyó percek alatt lépett ki medréből. A vízszint helyenként 8–9 métert emelkedett mindössze 45 perc alatt – esélyt sem hagyva a menekülésre.

A természet ereje – egyre gyakoribb szélsőségek

Ez nem egy elszigetelt eset. Az éghajlatváltozás hatásai világszerte egyre inkább kézzelfoghatóvá válnak – sőt, mindennapjaink részévé. A klímaválság nemcsak jövőbeni lehetőségként lebeg a horizonton, hanem itt van, és emberek életébe kerül. A trópusi viharok és a szélsőséges időjárási jelenségek, mint ez a „flash flood”, egyre gyakoribbak, kiszámíthatatlanabbak, és gyakran sokkal pusztítóbbak.

Texas ezen része nem véletlenül viseli a „flash flood alley” – azaz „villámárvizek sávja” – nevet. A talajszerkezet, a domborzat és a régió éghajlati mintázatai mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy nagyobb esőzés néhány óra alatt katasztrófává váljon.

Emberi sorsok mögött a számok

A halottak között van egy 8 éves kislány, egy 9 éves táborozó, és a tábor egyik elismert igazgatója is. Családok gyászolnak, szülők várják kétségbeesetten, hogy lássák viszont gyermekeiket. A túlélők tanúságtételei fájdalmasak és megrendítőek: gyerekek, akik a fák tetején rekedtek, vagy akik a sodrás elől egy épület tetejére menekültek. Egy 13 éves lány csak annyit mondott: „A tábor teljesen elpusztult. Minden, amit szerettünk, eltűnt.”

A mentésben több mint ezer fő vesz részt. A helyi hatóságok mellett állami és szövetségi egységek – köztük a FEMA és a National Guard – is támogatják az akciót. Az összefogás példás, de ez sem tudja semmissé tenni a veszteséget.

Hol maradt a figyelmeztetés?

Sokak szerint a tragédia részben elkerülhető lett volna. A térségben nem működött korszerű riasztórendszer, a folyó emelkedése előre nem jelzett „halálfala” (ahogy a mentők nevezték) úgy érkezett meg, hogy a táborlakók többsége aludt, vagy még vízparti tevékenységeken vett részt. A kérdés jogos: mikor tanulunk meg felelősen élni a természet közelségében?

Mit üzen nekünk mindez?

Ez a tragédia egy újabb jelzés, hogy nem halogathatjuk tovább az éghajlati alkalmazkodást, az infrastruktúrák fejlesztését, a riasztási rendszerek kiépítését, és nem utolsósorban a környezettudatos szemlélet oktatását.

Nem menthetünk meg mindenkit, de sok tragédiát megelőzhetnénk, ha komolyan vennénk a természet változásait. És ha valóban komolyan vesszük a gyerekek jövőjét, akkor nemcsak akkor beszélünk róluk, amikor már késő.

A természeti katasztrófák nemcsak pusztítanak, de tanítanak is. A kérdés, hogy mi, emberek  hajlandók vagyunk-e tanulni belőle.

Fotó: Canva