Titokban trágyázzák a trópusi erdőket a nagytestű emlősök

Ha egy trópusi erdő egészségére gondolunk, általában a fákra, a csapadékra vagy az erdőirtásra figyelünk. Egy hosszú távú brazíliai kutatás azonban arra világít rá, hogy az erdők működésében a nagytestű állatoknak is olyan szerepük lehet, amely első pillantásra szinte láthatatlan.

A tapírok, pekarik és szarvasok nem egyszerűen lakói az erdőnek. Mozgásukkal felkavarják az avart, táplálkozás közben feltúrják a talajt, ürülékükkel és vizeletükkel pedig tápanyagokat juttatnak vissza a környezetbe. A kutatók szerint ezek a folyamatok hosszú távon még az erdő talajának kémiai tulajdonságait is képesek megváltoztatni.

A felfedezés azért különösen fontos, mert azt mutatja: egy erdő akkor sem feltétlenül egészséges, ha a fái még állnak. Ha eltűnnek belőle a nagytestű emlősök, olyan ökológiai folyamatok szakadhatnak meg, amelyek nélkül az egész rendszer fokozatosan átalakulhat.

Több mint egy évtizeden át tartott a kísérlet

A kutatást a São Paulo Állami Egyetem (UNESP) szakemberei végezték a brazíliai Atlanti-erdőben. A kísérlet még 2009-ben kezdődött.

A kutatók tíz pár kisebb erdőterületet hasonlítottak össze. Minden pár egyik részét nyitva hagyták az állatok előtt, míg a másikat úgy kerítették körbe, hogy az egy kilogrammnál nehezebb, talajon közlekedő emlősök ne juthassanak be.

A kutatás így különleges lehetőséget biztosított annak vizsgálatára, mi történik az erdő talajával és avarrétegével akkor, ha a közepes és nagytestű emlősök jelen vannak, illetve akkor, ha hosszú időre kizárják őket.

2023 márciusa és 2024 márciusa között kameracsapdákkal is figyelték az állatokat, miközben a nedves és száraz évszakban egyaránt talaj- és avarmintákat gyűjtöttek.

A pekarik valóságos „erdőmérnökök”

A vizsgált területeken elsősorban pekarik, vörös nyársasszarvasok és dél-amerikai tapírok fordultak elő.

Különösen jelentős lehet a pekarik szerepe. Ezek a vaddisznóra emlékeztető állatok nagy csapatokban mozoghatnak, miközben lehullott gyümölcsöket és magvakat keresve intenzíven túrják és tapossák az erdő talaját.

Ezzel összekeverik az avart, apróbb darabokra törik a növényi maradványokat, ürülékükkel és vizeletükkel pedig tápanyagokat juttatnak vissza a rendszerbe.

A biológusok az ilyen fajokat gyakran ökoszisztéma-mérnököknek nevezik, mert pusztán mindennapi tevékenységükkel képesek más fajok életfeltételeit és egész élőhelyek működését megváltoztatni.

Még az avar összetétele is megváltozott

A kutatók azt találták, hogy ahol több nagytestű emlős fordult elő, ott az avarréteg összetétele kiegyenlítettebb volt: a levelek, ágak, termések, magvak és bomló növényi anyagok aránya egyenletesebben oszlott meg.

Ezeken a helyeken kevesebb lignint is mértek. Ez a növényi sejtfalak egyik ellenálló alkotóeleme, amely lassítja a növényi maradványok lebomlását.

A taposás és a túrás tehát azzal is segítheti a tápanyagok körforgását, hogy fizikailag feldarabolja az avart, így azt a lebontó szervezetek könnyebben hozzáférhetővé tehetik.

A nagyobb emlősaktivitású területeken az avar káliumtartalma is magasabb volt, különösen a száraz évszakban. Ugyanakkor fontos, hogy a vizsgált avartulajdonságok többségénél nem találtak egyértelmű kapcsolatot az emlősök mennyiségével.