Szakértők segítenek a kritikusan veszélyeztetett gémfajok fiókáinak keltetésében és nevelésében

Új reménysugár a fehérhasú gém számára: két fióka elérte a felnőttkort Bhutánban. Bhután egyik természetvédelmi központjában örömteli fordulat történt: két frissen kikelt fehérhasú gémfióka sikeresen felnőtté vált. Ez önmagában is figyelemre méltó eredmény, de különösen annak fényében, hogy a fajból kevesebb mint 60 egyed él szabadon Dél-Ázsiában.

A költési siker nem jött magától – nemzetközi együttműködés, kitartás és rengeteg szakértelem áll mögötte. A Suntory Világmadárvédelmi Alap és a Toyo Tire Group Környezetvédelmi Alap finanszírozása tette lehetővé az áttörést, amely 2024 júniusában teljesedett ki, amikor a második fióka is felnőttkort ért.

Egy különleges madár különleges figyelmet érdemel

A fehérhasú gém (Ardea insignis) a világ második legnagyobb gémfaja, szinte magasabb, mint néhány rosszul öltözött tinédzser: akár 1,2 méter magasra is megnő, és szárnyai 2,1 méteres fesztávot érhetnek el. Ezek a madarak a zavartalan folyók és vizes élőhelyek közelében élnek, ahol ők a természetvédelmi rendszerek sztárjai – úgynevezett „ernyőfajok”, mert védelmük az élőhelyükön más fajokra is kiterjed.

De az életük nem éppen mese: fészkeiket gyakran fosztják ki ragadozók – például majmok –, a tojások összegyűjtése pedig életveszélyes mutatvány a sziklafalakon dolgozó csapatok számára. A mesterséges keltetések is sokáig sorozatos kudarcot vallottak.

Japánból érkezett a szakértelem – és némi optimizmus

A változást japán szakértők hozták, akik már komoly tapasztalatot szereztek nagy testű madarak, például gólyák és íbiszek tenyésztésében. A Fehérhasú Gém Munkacsoport nevű önkéntes szervezet, valamint a Japán Állatkertek és Akváriumok Szövetsége orvosi tanácsokkal, hordozható inkubátorokkal és nevelőketrecekkel támogatta a bhutáni központot.

Dr. Rei Matsumoto például arra javasolta, hogy a fiókák alá helyezett alomanyagokat cseréljék le gallyakra – praktikus és zseniális ötlet, amit a fiókák rögtön „megfogtak”, szó szerint. Az ilyen részletek jelentik a különbséget élet és halál között ebben a kényes munkában.

A siker új utakat nyitott meg

A két túlélő fiókát júniusra már nagyobb kifutóba költöztették. A központ dolgozói, megerősödve az új tudással és eredményekkel, most japán tanulmányutat terveznek, ahol gólyanevelési technikákat tanulmányoznak és állatorvosi képzésben is részt vesznek.

Az RSPN célja, hogy 2028-ra legalább 16 egyedből álló, stabil fogságban nevelt állományt hozzanak létre. Hosszú távon – 2050-ig – pedig azt remélik, hogy ezekből a madarakból többet is visszaengedhetnek a vadonba.

Genetika: a természetes akadálypálya

Az egyik legnagyobb kihívás a beltenyésztés elkerülése, mivel a kis populáció genetikai sokfélesége igencsak korlátozott. 2023-ban például három fiókát kellett elaltatni genetikai rendellenességek miatt. Ezért a szakértők genetikai nyomon követést és akár nemzetközi petesejt-cserét is fontolgatnak, például Indiával vagy Mianmarral.

Japánban hasonló kihívásokkal küzdöttek, amikor a keleti gólya és a tarajos íbisz kihalt a vadonban. Az ott szerzett tapasztalatokat most más országokban is kamatoztatják – Bhutánban például már most kézzelfogható eredménye van ennek az együttműködésnek.

Egy apró, de fényes siker

Ez a két felnőtté vált fehérhasú gém igazi kis győzelem a természetvédelem világában. Talán nem szerepelnek a pandák mellett a cuki naptárakban, de túlélésük mégis sokat mond: kitartással, együttműködéssel és egy csipetnyi tudománnyal még a legveszélyeztetettebb fajok is kaphatnak egy új esélyt.

És ki tudja? Talán 2050-ben már újra repülnek majd a fehérhasú gémek Bhután zavartalan folyóvölgyei felett, nem csak a természetvédők álmaiban.