Súlyos katasztrófák után sem törvényszerű az éhezés növekedése

Egy pusztító árvíz, tájfun vagy földrengés könnyen tönkreteheti a termést, megszakíthatja az ellátási láncokat és megemelheti az élelmiszerek árát. Logikusnak tűnhet tehát, hogy minél súlyosabb katasztrófa ér egy országot, annál nagyobb az éhezés növekedésének veszélye. Egy új nemzetközi kutatás szerint azonban a kapcsolat korántsem ilyen egyszerű.

A folyóiratban megjelent tanulmány azt találta, hogy a katasztrófák súlyossága önmagában nem magyarázza meg, miért romlik egyes országokban jelentősen az élelmezésbiztonság, míg máshol még komoly csapások után is viszonylag stabil marad. A különbség mögött többek között az állami intézmények működése, az élelmiszerellátás sokfélesége és a gazdasági fejlődés állhat.

87 ország kilenc évét vizsgálták

A kutatók 87 ország adatait elemezte a 2011 és 2019 közötti időszakból.

A kutatók az élelmiszerrendszerek jellemzőit több különböző mutató alapján vizsgálták. A felhasznált adatok jelentős része a Food Systems Countdown Initiative rendszeréből származott, amely a világ élelmiszerrendszereinek változását követi nyomon.

A természeti és más nagy katasztrófák okozta károk meghatározásához az EM-DAT nemzetközi katasztrófa-adatbázist használták. Az éhezés változását pedig az alultápláltság elterjedtségével mérték.

Az elemzés fontos korlátja, hogy elsősorban statisztikai összefüggéseket mutatott ki. Vagyis például a jobb kormányzati működés és a kisebb éhezési ingadozás közötti kapcsolatból önmagában nem következik, hogy az egyik minden esetben közvetlenül a másikat okozza.

Súlyos katasztrófa sem jelent automatikusan növekvő éhezést

A kutatás egyik legérdekesebb eredménye akkor született, amikor a tudósok 105 ország esetében összevetették a katasztrófák átlagos súlyosságát az alultápláltság változásával.

Nem rajzolódott ki egyszerű összefüggés: a súlyosabb csapásokkal szembesülő országokban nem feltétlenül nőtt nagyobb mértékben az éhezés.

Különösen érdekes példát szolgáltatott több dél- és délkelet-ázsiai ország. India, a Fülöp-szigetek, Nepál, Thaiföld, Vietnam és Japán az átlagosnál súlyosabb katasztrófákkal szembesült a vizsgált időszakban, miközben az alultápláltság aránya összességében csökkent.

Ez nem jelenti azt, hogy az árvizek, tájfunok vagy földrengések ne okoznának súlyos helyi károkat. A tanulmány inkább arra világít rá, hogy egy ország teljes élelmiszerrendszerének ellenálló képessége képes mérsékelni ezek hosszabb távú következményeit.

Három tényező különösen fontosnak bizonyult

Az országok időbeli változásait vizsgálva három tényező kapcsolódott következetesen az éhezés kisebb ingadozásához.

Az egyik az állami intézmények hatékony működése volt. Ha egy országban javult a közszolgáltatások és az intézmények működése, a katasztrófák után kisebb változás mutatkozott az alultápláltságban.

A második az élelmiszerellátás sokfélesége volt. Egy olyan rendszer, amely többféle hazai és külső forrásból képes élelmiszerhez jutni, kevésbé függ egyetlen termőterülettől, terménytől vagy ellátási útvonaltól.

A kutatók ezt részben a redundancia fogalmával írják le. Ha az egyik ellátási útvonal kiesik, létezik egy másik, amely átveheti a szerepét.

A harmadik tényező a gazdasági növekedés volt. Érdekes módon nem egyszerűen az számított, hogy egy ország mennyire gazdag, hanem az is, hogyan változott gazdasági teljesítménye az évek során.