Senki sem tudja pontosan, mennyi műanyagot gyárt a világ

Évente több százmillió tonna műanyag készül világszerte, mégsem tudjuk pontosan, mennyi. Elsőre furcsának tűnhet, hogy egy ekkora globális iparágról nincs egységes nyilvántartás, egy új szakpolitikai tanulmány szerint azonban éppen ez a műanyagszennyezés elleni küzdelem egyik alapvető problémája.

A Tsinghua Egyetem és a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i campusának kutatói arra figyelmeztetnek, hogy az országok eltérő módszerekkel tartják nyilván a műanyagok gyártását, kereskedelmét, felhasználását és hulladékká válását. Emiatt még az olyan alapvető kérdésekre sincs teljesen megbízható válaszunk, mint hogy évente valójában mennyi műanyag kerül a világgazdaságba.

Már abban sincs teljes egyetértés, mit számoljunk műanyagnak

A probléma egyik oka meglepően egyszerű: a különböző statisztikák nem feltétlenül ugyanazokat az anyagokat tartalmazzák.

Jó példa erre a PET, vagyis a polietilén-tereftalát, amelyből többek között italospalackok készülnek. A tanulmány szerint Kína 2022-ben mintegy 11,52 millió tonna, italcsomagoláshoz használt PET-et állított elő, ez a mennyiség azonban hiányzott a kutatók által vizsgált műanyaggyártási statisztikákból.

Hasonló gondot jelentenek a szintetikus szálak. Ezeket gyakran a textiliparhoz sorolják, nem pedig a műanyaggyártáshoz, holott jelentős részük szintetikus polimerekből készül. A globális termelésük 2023-ban mintegy 75 millió tonna volt, miközben újrahasznosítási arányuk 12 százalék alatt maradt.

Ha ekkora mennyiségek kimaradnak bizonyos adatbázisokból, már a globális műanyagtermelés kiinduló értéke is bizonytalanná válik.

Több mint 16 ezer vegyi anyag kapcsolódhat a műanyagokhoz

A mennyiség ráadásul csak az egyik probléma. A kutatók szerint azt is sokkal pontosabban kellene tudnunk, hogy mi található magukban a műanyagtermékekben.

A tanulmány 16 325 olyan vegyi anyagot említ, amely kapcsolatba hozható a műanyagok gyártásával, feldolgozásával vagy előállításával. Több mint 3200 ilyen anyagot már ténylegesen kimutattak műanyagokban, és ezek 26,7 százalékát veszélyesnek minősítik.

Az összetétel azonban gyakran üzleti titok. Ez nemcsak a lehetséges egészségügyi és környezeti kockázatok felmérését nehezítheti, hanem az újrahasznosítást is. Ha ugyanis nem ismert pontosan egy műanyag összetétele, nehezebb eldönteni, hogy milyen módon lehet biztonságosan újra felhasználni.

Még az „újrahasznosítási arány” sem mindig ugyanazt jelenti

A statisztikai probléma a műanyag életciklusának végén sem szűnik meg.

Az egyik ország újrahasznosítási arány alatt azt értheti, hogy mennyi hulladékot gyűjtöttek be újrahasznosítás céljából. Egy másik adat viszont már csak azt a mennyiséget számolhatja, amelyből ténylegesen új anyag készült.

Magyarország számára sem mindegy, hogyan számolunk

A probléma Magyarország és az Európai Unió számára is releváns. Az EU évek óta próbálja csökkenteni az egyszer használatos műanyagok mennyiségét és növelni az újrahasznosítást, de az intézkedések eredményességének megítéléséhez összehasonlítható adatok szükségesek.

Különösen fontos különbséget tenni a begyűjtött és a ténylegesen újrahasznosított hulladék között. Ugyanez igaz a műanyagok kereskedelmére és a termékekben található különféle polimerek, illetve adalékanyagok nyomon követésére.