Rosszul ítéljük meg, mely döntéseink segítik leginkább a klímát

Szelektíven gyűjtjük a hulladékot, energiatakarékos készülékeket vásárolunk, kevesebbet nyomtatunk, vagy igyekszünk újrahasznosított termékeket választani. Ezek mind környezettudatos döntések, de vajon valóban azokkal a lépésekkel foglalkozunk a legtöbbet, amelyek a legnagyobb mértékben csökkenthetik a kibocsátásunkat?

Egy közel 3000 ember részvételével készült kutatás szerint sokan jelentősen félrebecsülik az egyes klímavédelmi döntések tényleges hatását. Miközben bizonyos látványos és gyakran emlegetett zöld szokások jelentőségét túlértékeljük, néhány valóban nagy hatású változtatást hajlamosak vagyunk alábecsülni.

32 különböző döntést vizsgáltak

A Genfi Egyetem kutatói 32 egyéni cselekvést választottak ki, az alacsony kibocsátáscsökkentési potenciállal rendelkező szokásoktól egészen a jóval nagyobb hatású életmódbeli változtatásokig.

A résztvevők feladata az volt, hogy megbecsüljék, mennyire csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását, ha egy átlagos ember végrehajtaná ezeket a változtatásokat.

Az eredmények jelentős eltérést mutattak a tényleges hatások és az emberek elképzelései között.

Az újrahasznosítást túlértékeljük, a repülésről való lemondást alul

A kutatás szerint a résztvevők leginkább az újrahasznosítás hatását értékelték túl. Szintén a túlbecsült intézkedések közé került az újrahasznosított anyagok használata, az energiahatékonyabb háztartási készülékek vásárlása, az otthonok szigetelésének javítása és a távmunka.

Ez nem jelenti azt, hogy ezek feleslegesek lennének. A kutatás inkább arra világít rá, hogy más döntésekhez képest kisebb lehet a közvetlen kibocsátáscsökkentő hatásuk, mint ahogyan azt sokan gondolják.

Ezzel szemben a repülés elhagyása bizonyult az egyik leginkább alábecsült nagy hatású döntésnek. Ugyanebbe a csoportba került az autó nélküli élet, az elektromos autóra váltás, a hosszú távú repülőutak kerülése és a megújuló forrásból származó villamos energia használata.

Miért tévedünk ekkorát?

A kutatók szerint a jelenség hátterében részben két pszichológiai mechanizmus állhat.

Az egyik az úgynevezett elérhetőségi heurisztika. Egyszerűbben fogalmazva: hajlamosak vagyunk fontosabbnak gondolni azokat a cselekvéseket, amelyekről sokat hallunk, könnyen eszünkbe jutnak, vagy rendszeresen találkozunk velük az iskolában és a médiában.

Az újrahasznosítás erre jó példa. Évtizedek óta a környezettudatos élet egyik legismertebb szimbóluma, ezért könnyen gondolhatjuk úgy, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemben is ez az egyik legerősebb eszközünk.

A másik mechanizmus az úgynevezett motivált érvelés. Ennek során hajlamosak lehetünk nagyobb jelentőséget tulajdonítani azoknak a környezetbarát döntéseknek, amelyeket már most is meghozunk. Ez segít fenntartani azt az érzést, hogy sokat teszünk a környezetért.

Nem feltétlenül a legkönnyebb döntések számítanak a legtöbbet

A kutatás egyik érdekes tanulsága, hogy a nagyobb életmódváltást igénylő döntéseket könnyebb alábecsülni.

Egy műanyag palack szelektív kukába dobása kevés erőfeszítést igényel. Egy repülőút kihagyása, az autózás jelentős csökkentése vagy az otthoni energiaellátás átalakítása viszont már pénzügyi, időbeli vagy kényelmi kompromisszumokkal járhat.

Éppen ezért fontos különbséget tenni aközött, hogy egy döntés mennyire könnyen végrehajtható, és aközött, hogy mekkora kibocsátáscsökkentést eredményezhet.