Romániai medvetámadás – Ki az igazi áldozat?

Egy férfi meghalt. Egy medve is meghalt. Az egyikük vadállat volt, a másik pedig nem tartotta ezt tiszteletben.

A 48 éves olasz motoros, Omar Farang Zin, július elején úgy döntött, hogy a romániai Transzfogarasi út nem elég látványos önmagában. A táj, a szerpentin, a magasság, mind szép, de hát mégis: mi dobhatná fel jobban a tartalmat, mint egy szelfi egy vadon élő anyamedvével és annak bocsaival?
Megállt. Lefotózta. Etette. Megpróbált „közel kerülni” emberként a természethez, ami nagyjából olyan, mint közel hajolni egy láncfűrészhez, miközben az be van kapcsolva. De nem történt baj. Aznap még.

Másnap visszament. Igen, visszament. Egy anya vadállat territóriumába, étellel, önbizalommal, és vélhetően egy bivalyerős mobilnet-kapcsolattal, hogy dokumentálhassa, ahogy tovább teszi próbára a természet türelmét. A medve pedig – nem meglepő módon – reagált. Rátámadt. Elrántotta a motorost, majd egy szakadékba vonszolta. Az ember meghalt.

A hírek ezt írják: „medvetámadás áldozata.”
Valójában ez történt: egy ember megint összekeverte a természetet egy állatsimogatóval, és megfeledkezett arról, hogy egy medve nem statiszta az Instájához. A motoros úgy döntött, hogy a természet szabályai nem vonatkoznak rá.

A tragédia után természetesen a hatóságok kivonultak, és – mintha csak egy raktárból kellene kiselejtezni – kilőtték a medvét. Mert veszélyes lett. Mert nem maradt a helyén. Mert emlékezett rá, hogy valaki fenyegette a kölykeit.

A kilőtt anyamedve kölykeiről még nincsenek hiteles információk.

Ez nem egyedi eset. Ez egy jelenség. A természettel szelfiző, etető, simogató, aztán meglepett arcot vágó ember tragédiája. Minden, amit civilizációnak hívunk, egyre inkább azt jelenti: színházat csinálunk abból, amit nem értünk. A vadon díszletté válik, az állat attrakcióvá, a halál meg kockázatvállalássá….amíg be nem következik.

Nem a medve volt a hiba a rendszerben. Ő pontosan úgy viselkedett, ahogy egy vadon élő anyamedvének kell. Az ember volt a zavaró tényező, mint mindig. És a végén valójában az árat az állat fizette meg, mint mindig.

Ez egy következmény volt. Annak a következménye, hogy nem tanulunk.

Amikor már minden határt átléptünk, nincs több jelzés, nincs több figyelmeztetés. Csak csönd marad. És egy elárvult erdő, elárvult bocsokkal, akiknek az életét mi írtuk át, kérdés nélkül.

Fotó: Canva