Rejtett éghajlati folyamatok akár 30 százalékkal fokozhatják a felmelegedést

A globális felmelegedés egyik legnagyobb veszélye, hogy bizonyos ponton maga a változó természet is ráerősíthet az ember által elindított folyamatokra. A magasabb hőmérséklet felolvasztja a permafrosztot, megváltoztatja a vizes élőhelyeket, növeli az erdőtüzek kockázatát és hatással van a tavak, folyók üvegházhatásúgáz-kibocsátására. Ezek pedig további szén-dioxidot és metánt juttathatnak a légkörbe.

Egy új kutatás szerint ezek az úgynevezett éghajlati visszacsatolások együttesen akár 20–30 százalékkal is felerősíthetik a 2020 utáni globális felmelegedést ebben az évszázadban. A számítások alapján 2100-ig további 0,2–0,4 Celsius-fokkal növelhetik a globális átlaghőmérsékletet, attól függően, milyen kibocsátási pályát követ az emberiség.

A felmelegedés további felmelegedést okozhat

Az éghajlati visszacsatolás lényege egyszerű: a felmelegedés olyan változásokat indít el a természetben, amelyek tovább növelhetik a hőmérsékletet.

Jó példa erre a permafroszt. Az északi térségek tartósan fagyott talajában hatalmas mennyiségű szerves anyag található. Ahogy a talaj felolvad, a korábban fagyott növényi és állati maradványok bomlásnak indulhatnak, miközben szén-dioxid és metán kerülhet a légkörbe.

Hasonló folyamat működik a vizes élőhelyeken és az édesvizekben is. A magasabb hőmérséklet fokozhatja a metánkibocsátást, míg a szárazabb és forróbb körülmények egyes területeken gyakoribb vagy intenzívebb erdőtüzekhez vezethetnek. Az égő növényzetből pedig újabb szén kerül a légkörbe.

Négy nagy természetes forrást vizsgáltak együtt

A Stanford Egyetem, a Spark Climate Solutions, az Environmental Defense Fund és a Woodwell Climate Research Center kutatói négy fontos rendszert vizsgáltak: a permafrosztot, a vizes élőhelyeket, az édesvizeket és az erdőtüzeket.

Korábbi kutatások már külön-külön foglalkoztak ezekkel a folyamatokkal, az új vizsgálat azonban egyetlen modellben próbálta megbecsülni együttes hatásukat.

A kutatók a korábbi tanulmányokból származó becsléseket arra használták, hogy meghatározzák, az egyes rendszerekből mennyivel nőhet a szén-dioxid- és metánkibocsátás minden további Celsius-foknyi felmelegedéssel. Az így kapott kibocsátásokat ezután különböző jövőbeli éghajlati forgatókönyvekbe építették be.

A permafroszt lehet a legnagyobb tényező

A négy vizsgált folyamat közül a permafroszt felolvadása bizonyult a legjelentősebbnek. A kutatás szerint önmagában ez adhatja a vizsgált, felmelegedés által kiváltott kibocsátások körülbelül felét.

Ez azért különösen fontos, mert a folyamat már megkezdődött. Minél nagyobb a felmelegedés, annál több fagyott talaj olvadhat fel, és annál nagyobb mennyiségű, korábban elzárt szén válhat a szénkörforgás aktív részévé.

Akár további 0,4 Celsius-fok is lehet a következmény

A kutatók több lehetséges jövőt vizsgáltak.

Erőteljesebb klímavédelmi intézkedéseket feltételező forgatókönyv esetén a természetes visszacsatolások körülbelül további 0,2 Celsius-fokos felmelegedést okozhatnak 2100-ig. Magasabb kibocsátás mellett ez az érték körülbelül 0,4 Celsius-fokra emelkedhet.

Ez elsőre nem tűnik óriási különbségnek, a globális átlaghőmérséklet esetében azonban néhány tized foknak is komoly jelentősége van. Ráadásul a tanulmány becslései jelentős bizonytalanságot hordoznak: a kutatók maguk is hangsúlyozzák, hogy ezeknek a természetes folyamatoknak a pontos erősségét és időzítését még nem ismerjük kellő pontossággal.