Parajdi tragédia: Magyarország sincs biztonságban a sószennyezéstől

A parajdi sóbányával történt tragédia nemcsak Erdély, hanem egész Közép-Európa számára intő jel. A Romániában történt sókimosódás következményei idővel Magyarországot is elérhetik, méghozzá a Tisza vízgyűjtőjén keresztül.

A bányabeomlás kronológiája

Április 18-a óta a heves esőzések következtében megduzzadt Korond-patak vize áttörte a parajdi sóbánya védelmét szolgáló geofóliát. A víz akadálytalanul zúdult be a bányába, és fokozatosan elárasztotta az összes szintet – beleértve a legutóbb fejlesztett Telegdy-ágat is. A folyamat lassan, de megállíthatatlanul haladt előre.

Május 6-án biztonsági okokból lezárták a látogatóközpontot, két nappal később pedig hivatalosan is veszélyhelyzetet hirdettek a térségben. A vízbeszivárgás április közepétől május végéig tartó folyamata során a bánya szerkezete végzetesen meggyengült.

Május 30-ra a bánya teljes egészében víz alá került. A mentési kísérletek kudarcot vallottak, a komplexum működésképtelenné vált, és a román állam elveszítette egyik leglátogatottabb turisztikai és ipari létesítményét.

További veszélyek és következmények

A bánya beomlott rétegei a felszín alatti szerkezeteket is instabillá tették. Süllyedések és kisebb kráterek keletkeztek, több tucat lakóházat kellett kiüríteni a térségben. A lakosságot kitelepítették, mert a további földmozgások kockázata túl magas.

A sóbánya jelenleg is folyamatosan öblítődik, vagyis a víz tovább mossa ki a sótartalmat, ami naponta újabb kisebb omlásokat okoz. Az így kialakuló sószennyezés továbbra is a Korond-patakon keresztül kerül a Kis-Küküllőbe, onnan pedig a Maroson át juthat el a Tiszába.

Ez nem egy egyszeri katasztrófa, hanem egy folyamatosan aktiválódó, szerkezeti összeomlás, amelynek következményei nem korlátozódnak a helyi ökoszisztémára: a lakosság biztonsága is közvetlen veszélyben van.

Magyarországra átgyűrűző fenyegetések

A beömlő víz hatására a Kis-Küküllő sótartalma megduplázódott. Ennek következményeként 16 romániai településen a vezetékes ivóvíz ihatatlanná vált. Ez a helyi vízgazdálkodási válság azonban csak a kezdet.

A folyók természetes összeköttetése révén a szennyezett víz elérheti a Marost, onnan pedig a Tiszát, így délkelet-magyarországi térségek is veszélybe kerülhetnek. A sófelhalmozódás a talajvízbe is beszivároghat, a mezőgazdaság, az öntözés és az ivóvízellátás egyaránt veszélyeztetetté válhat.

A hidrológiai és gazdasági rendszerek nem ismernek országhatárokat. Ha a sószennyezés tünetei, mint az ivóvíz minőségének romlása, a folyók élővilágának pusztulása vagy a talaj sófelhalmozódása – Magyarországon is megjelennek, az már nem környezetvédelmi kihívás lesz, hanem komplex válsághelyzet.

Magyarország nem nézheti tétlenül

Bár a szennyezés jelenleg még a határon túli vízterületeket érinti, Magyarországnak most kell cselekednie – nem akkor, amikor már mérhető környezeti károkat regisztrálunk a Tisza mentén, hanem most, a megelőzés időszakában.

Az első és legfontosabb lépés a folyamatos vízminőség-monitorozás a Tisza és a Maros teljes magyarországi szakaszán. Csak pontos adatok birtokában lehet gyorsan és célzottan reagálni.

Emellett szoros nemzetközi együttműködésre van szükség Romániával, különösen a szennyezés forrásának pontos feltárása, a további sókibocsátás megfékezése, valamint a térség rehabilitációjának hosszú távú megtervezése érdekében.

A lakosság tájékoztatása és az ivóvízbázisok fokozott védelme kulcsfontosságú, különösen a dél-alföldi régiókban, ahol a folyók vízkészlete közvetlen kapcsolatban áll az emberek mindennapi életével.

Túlélhet-e a Tisza egy újabb szennyezést?

A Tisza már túlélt néhány súlyos sebet: elég, ha a 2000-ben történt ciánszennyezésre gondolunk, vagy az azt követő nehézfémszennyezésekre, amelyek évekig pusztították a folyó ökoszisztémáját. Most, 25 évvel később, ismét szembesülünk ugyanazzal a kérdéssel:
tanultunk-e a múlt hibáiból, vagy ismét késlekedve reagálunk?

A só nem kérdezi meg, hol a határ

A parajdi bánya beomlása nem csupán egy regionális tragédia, hanem egy élő, fokozódó veszélyforrás, amelynek hullámai könnyedén elérhetik Magyarország területét is. A só nem kérdezi meg, hol ér véget Románia, és hol kezdődik a Tisza menti Alföld. A víz útját nem állítják meg a térképek, a következmények pedig mindig ott jelentkeznek, ahol a legkiszolgáltatottabbak vagyunk: az ivóvízben, a termőföldekben, az élővizeink ökoszisztémájában.

Ez a tragédia figyelmeztetés. Hogy mennyire vagyunk felkészülve az ilyen típusú, összeomlással fenyegető környezeti balesetekre. Hogy képesek vagyunk-e előre gondolkodni, nemcsak reagálni. Mert most még megtehetjük: monitorozással, megelőzéssel, nemzetközi együttműködéssel és a helyi közösségek megerősítésével.

Ha nem tesszük meg, akkor nem a só lesz a probléma. Hanem a közöny.

A természet emlékezik, és ha mi nem tanulunk vele együtt, könnyen visszazuhanhatunk abba az állapotba, amelyet egyszer már fájdalmasan megtapasztaltunk.

Fotó: Canva