Nincs hangszalagjuk – hogyan képesek mégis beszédet utánozni a papagájok?

Kevés állat képes olyan meggyőzően utánozni az emberi hangot, mint egy papagáj. Egyes fajok nemcsak szavakat vagy rövid mondatokat tanulnak meg, hanem képesek visszaadni egy ember hangszínét és hanglejtését is. Mindez azért különösen érdekes, mert a papagájoknak nincsenek olyan hangszalagjaik, mint nekünk.

Hogyan képesek akkor ennyire pontosan utánozni az emberi beszédet? A válaszhoz nemcsak a madarak torkát, hanem a mellkasukban található különleges hangképző szervet és az agyukat is meg kell vizsgálnunk.

A papagáj nem úgy beszél, mint az ember

Az emberi beszéd során a tüdőből kiáramló levegő a gégefőben található hangredőket hozza rezgésbe. Az így keletkező hangot ezután a nyelvünk, az ajkaink és a szájüregünk segítségével alakítjuk beszédhangokká.

A madarak egészen más rendszert használnak. Hangképző szervük az úgynevezett syrinx, amely nem a torok felső részén, hanem jóval mélyebben, a légcső alsó végénél, a hörgők elágazásának közelében helyezkedik el.

A syrinxben található membránokat a kiáramló levegő rezegteti meg. A papagáj ezután a csőrével, a rendkívül mozgékony nyelvével és a hangképző rendszer más részeivel tovább alakítja a hangot.

Ez teszi lehetővé, hogy hangszalagok nélkül is meglepően változatos hangokat hozzon létre.

A nyelvük is fontos szerepet játszik

A papagájok vastag, izmos és rendkívül mozgékony nyelvvel rendelkeznek. Ez nemcsak a táplálkozás során jelent előnyt.

A nyelv helyzetének megváltoztatásával a madár módosítani tudja a létrehozott hang akusztikai tulajdonságait. A csőr nyitásával és zárásával együtt ez olyan finom hangszabályozást tesz lehetővé, amely nélkül az emberi beszéd utánzása jóval nehezebb lenne.

A papagáj tehát teljesen más anatómiai eszközökkel próbál hasonló hangokat létrehozni, mint mi.

Az igazi különlegesség azonban az agyban van

Önmagában egy fejlett hangképző szerv még nem lenne elegendő az emberi hangok utánzásához. Ehhez először pontosan meg kell hallani a hangot, megjegyezni, majd saját hangképző rendszerrel reprodukálni.

Ezt nevezzük vokális tanulásnak.

Az állatvilágban ez meglepően ritka képesség. A madarak közül elsősorban az énekesmadarak, a kolibrik és a papagájok rendelkeznek fejlett vokális tanulással.

A papagájok azonban még közöttük is különlegesek.

Idegrendszeri vizsgálatok szerint agyuk vokális rendszere egy belső magterületből és egy azt körülvevő külső rendszerből áll. A belső rendszer más vokálisan tanuló madarakéhoz hasonlít, a körülötte található rendszer viszont a papagájokra jellemző sajátosság.

A kutatók szerint ez a különleges agyi felépítés összefügghet a papagájok rendkívül fejlett hangutánzó képességével.

Legalább 29 millió éves képességről lehet szó

A vokális rendszer evolúciójának vizsgálata még érdekesebb eredményt hozott.

A kutatók több papagájfaj agyát összehasonlítva arra jutottak, hogy a vokális tanuláshoz kapcsolódó alapvető agyi rendszer már legalább 29 millió évvel ezelőtt jelen lehetett a papagájok evolúciós történetében.

Ez azt jelenti, hogy a hangtanulás nem az ember közelében élő papagájok új keletű képessége. Jóval azelőtt kialakult, hogy bármelyik papagáj emberi beszédet hallhatott volna.

Eredeti funkciója természetesen a saját fajtársaikkal történő kommunikáció volt.