Nem minden tengeri állat lesz kisebb az óceánok felmelegedésével

A klímaváltozás egyik gyakran emlegetett biológiai következménye, hogy a melegebb környezetben az állatok kisebbé válhatnak. A tengeri élővilág esetében ennek különösen erős élettani alapja van: a melegebb víz kevesebb oldott oxigént képes tárolni, miközben számos állat anyagcseréje felgyorsul.

Egy új, több mint 23 ezer tengeri puhatestűfajt vizsgáló kutatás azonban azt mutatja, hogy a valóság ennél jóval összetettebb. Bár az évszázad végére számos kagyló, csiga és más puhatestű átlagos testmérete valóban csökkenhet, bizonyos állatcsoportok egyes tengeri régiókban alig változhatnak, sőt akár nagyobbá is válhatnak.

A kutatók szerint ezért nincs egyetlen univerzális szabály arra, hogyan alakítja át a felmelegedés a tengeri állatok méretét. A választ az adott állat élettana és az élőhelyén bekövetkező környezeti változások együtt határozzák meg.

Több mint 23 ezer fajt vizsgáltak

A kutatók öt nagy puhatestűcsoport adatait elemezték.

A kutatók 23 329 faj testméretét és közel 2,8 millió előfordulási adatát kapcsolták össze többek között a tengervíz hőmérsékletével, oldottoxigén-tartalmával és a vízmélységgel.

Ezután két különböző jövőbeli kibocsátási forgatókönyv alapján modellezték, hogyan változhat az egyes állatcsoportok átlagos testmérete a világ tíz nagy óceáni térségében a 2090-es évekre.

Az eredmény egyáltalán nem volt egységes.

A legtöbb csoport valóban kisebb lehet

A magas üvegházhatásúgáz-kibocsátással számoló forgatókönyvben az 50 vizsgált állatcsoport–óceáni régió párosításból 34 esetében jeleztek előre szignifikáns testméret-csökkenést.

Ez az esetek 68 százaléka, vagyis a kisebb testméret továbbra is a leggyakoribb várható változás.

A legnagyobb visszaesést a Balti-tenger kagylóinál jelezték előre: átlagos testhosszuk 16,2 százalékkal csökkenhet a 2090-es évekre. Mivel a testtömeg nem egyenes arányban változik a testhosszal, ez ennél jóval nagyobb biomassza-veszteséget jelenthet.

Más területeken kisebb változásokat várnak. Az Indiai-óceán cserepeshéjú puhatestűinél például 9,1 százalékos, a mediterrán fejlábúaknál pedig 5,3 százalékos testhosszcsökkenést vetítettek előre.

Az Északi-sarkvidéken egyes állatok még nőhetnek is

A kutatás egyik legérdekesebb eredménye azonban az volt, hogy nem mindenhol következett be zsugorodás.

Az 50 vizsgált kombináció közül hat esetében még növekedést is jeleztek a modellek.

Az északi-sarki fejlábúak átlagos testmérete a magas kibocsátású forgatókönyv szerint 2,9 százalékkal növekedhet. Az ásólábú puhatestűek esetében az Északi-sarkvidéken 3,3 százalékos növekedést jeleztek előre.

Ennek egyik oka az eltérő testfelépítés lehet. A kagylók és számos csigafaj jelentős mennyiségű meszes héjat épít, amelynek kialakítását a felmelegedés mellett az óceánok savasodása is megnehezítheti. A tintahalak és polipok ezzel szemben alig meszesednek, gyorsan növekednek és rövid generációs idővel rendelkeznek.

Nemcsak a hőmérséklet számít

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy önmagában a vízhőmérsékletből nem lehet megjósolni egy állatcsoport jövőjét.

A tengerek oldottoxigén-tartalma és biológiai produktivitása szintén változik, ráadásul nem azonos módon minden óceáni régióban. Az Északi-Atlanti-óceán például a modellek szerint erőteljesen melegszik, miközben csökkenhet a rendelkezésre álló táplálék mennyisége. Az Északi-sarkvidéken ugyanakkor különösen gyors oxigénveszteség várható.

Ez azt eredményezheti, hogy ugyanaz az állatcsoport az egyik tengeri medencében kisebbé, egy másikban pedig nagyobbá válik.

A kutatás ezért arra figyelmeztet, hogy a klímaváltozás biológiai hatásait nem érdemes egyetlen globális szabályra leegyszerűsíteni.