Nem elég több természetvédelmi területet kijelölni a vadállatok megmentéséhez

Az elmúlt években a természetvédelem egyik legfontosabb célkitűzésévé vált az úgynevezett „30×30” program, amely szerint 2030-ra a Föld szárazföldi és tengeri területeinek 30 százalékát védelem alá kellene helyezni. Első pillantásra logikusnak tűnik a megközelítés: minél több területet védünk meg, annál több állat- és növényfaj maradhat fenn.

Egyre több kutatás azonban arra figyelmeztet, hogy a természetvédelem nem pusztán matematikai kérdés. A szakemberek szerint önmagában a védett területek arányának növelése nem garantálja a biodiverzitás megőrzését. A legfontosabb kérdés ugyanis nem az, hogy mekkora területet védünk, hanem az, hogy pontosan melyiket.

A természet nem ismeri a parkhatárokat

A legújabb afrikai kutatások szerint számos veszélyeztetett faj jelentős része nem nemzeti parkokban vagy rezervátumokban él, hanem azokon kívül. Sok állat rendszeresen mozog a védett és nem védett területek között, ezért egy park kijelölése önmagában nem feltétlenül biztosítja a túlélésüket.

A nagytestű emlősök, például az elefántok, orrszarvúk vagy nagymacskák gyakran több száz kilométeres területeket használnak. Ha élőhelyeiket utak, mezőgazdasági területek vagy települések szabdalják fel, akkor a védett parkok elszigetelt „szigeteknek” bizonyulhatnak egy egyre inkább ember uralta tájban.

Nem minden védett terület egyformán értékes

A természetvédelmi szakemberek régóta tudják, hogy a kormányok gyakran olyan területeket nyilvánítanak védetté, amelyek gazdaságilag kevésbé értékesek vagy nehezen hasznosíthatók. Ezek sok esetben távoli, hegyvidéki, sivatagos vagy hideg éghajlatú régiók. Bár ezek megőrzése fontos, nem feltétlenül ott található a legtöbb veszélyeztetett faj.

A védelem minősége legalább olyan fontos, mint a mérete

A kutatók arra is figyelmeztetnek, hogy egy terület papíron lehet védett, a gyakorlatban azonban ettől még nem feltétlenül működik jól.

Több vizsgálat szerint bizonyos országokban a biodiverzitás csökkenése még egyes védett területeken belül is folytatódik. Ennek oka lehet az illegális fakitermelés, az orvvadászat, a nem megfelelő finanszírozás vagy akár a klímaváltozás hatása.

A szakemberek szerint a sikeres természetvédelemhez nemcsak területekre, hanem megfelelő kezelésre, ellenőrzésre és hosszú távú finanszírozásra is szükség van.

Magyarország számára is fontos tanulság

Magyarország területének jelentős része valamilyen természetvédelmi oltalom alatt áll, beleértve a nemzeti parkokat és tájvédelmi körzeteket. Ugyanakkor hazánkban is egyre nagyobb kihívást jelent az élőhelyek feldarabolódása.

Az autópályák, ipari fejlesztések és intenzív mezőgazdasági területek sok helyen megszakítják az állatok természetes mozgási útvonalait. Emiatt a természetvédelmi szakemberek egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az ökológiai folyosók kialakítására, amelyek összeköthetik a különálló élőhelyeket.

Ez különösen fontos lehet olyan fajok esetében, mint a hiúz, a vadmacska vagy számos vándormadárfaj.