Nem csak a virágos sávok hozhatják vissza az élővilágot a földekre

A mezőgazdasági tájak biodiverzitásának helyreállításakor gyakran kerülnek előtérbe a szántóföldek szélén kialakított virágos sávok. Ezek táplálékot és élőhelyet kínálhatnak a méheknek, zengőlegyeknek és számos más élőlénynek. Egy új, magyar részvétellel készült kutatás azonban azt mutatja, hogy nem ez az egyetlen hatékony megoldás: maga a termőterület is sokkal gazdagabb élőhellyé válhat, ha ökológiai gazdálkodásra állítják át.

A kutatók Németországban hasonlították össze a hagyományos búzaföldeket, a virágos sávokkal kiegészített hagyományos táblákat és az ökológiai művelésű búzaföldeket. Az eredmények szerint a két természetbarát megoldás eltérő élőlénycsoportoknak kedvez, ezért nem feltétlenül egymás alternatívái. A leghatékonyabb agrártájak kialakításához éppen a különböző módszerek kombinációjára lehet szükség.

Magyar kutató vezette a vizsgálatot

A kutatást Batáry Péter, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársa vezette a Göttingeni Egyetem és a Padovai Egyetem kutatóival együtt.

A szakemberek két nyáron keresztül kilenc alsó-szászországi mezőgazdasági tájat vizsgáltak. Mindegyik területen három hasonló méretű őszi búzatáblát választottak ki: egy hagyományosan művelt területet, egy biogazdasághoz tartozó földet, valamint egy hagyományos táblát, amelynek szélén egynyári virágos sávot alakítottak ki.

A kutatók nemcsak az élővilágot mérték fel, hanem a gazdálkodás gazdasági oldalát is megvizsgálták. Így össze tudták hasonlítani, hogy az egyes természetvédelmi megoldások milyen biodiverzitási eredményt érnek el, és mindez hogyan viszonyul a gazdaságok bevételeihez és költségeihez.

A méhek a virágos sávokat választották

A virágos sávok egyértelműen a vadméhek esetében teljesítettek a legjobban. A két év alatt összesen 993 vadméhet regisztráltak, amelyek 41 fajhoz tartoztak.

A virágos sávokat háromszor annyi méhfaj látogatta, mint az ökológiai búzatáblákat. Ugyanakkor a biogazdaságok földjein is több méhfaj fordult elő, mint a hagyományosan művelt területeken.

Hasonló eredményt kaptak a zengőlegyeknél is. A hagyományos táblákhoz képest a virágos sávokban 89 százalékkal, az ökológiai területeken pedig 64 százalékkal nagyobb volt az előfordulásuk.

Ez nemcsak a beporzás miatt lehet fontos. Számos zengőlégyfaj lárvája levéltetvekkel táplálkozik, így ezek a rovarok természetes növényvédelmi feladatot is elláthatnak.

A biogazdaságokban több vadon élő növény jelent meg

Egészen más eredmény született a növényvilág vizsgálatakor.

Ha minden növényfajt beleszámítottak, a virágos sávok és az ökológiai táblák egyaránt körülbelül háromszor annyi növényfajnak adtak helyet, mint a hagyományosan művelt földek.

A virágos sávokban azonban több fajt eleve mesterségesen vetettek el. Amikor ezeket kivették az összehasonlításból, az ökológiai búzaföldeken találták a legtöbb vadon élő szántóföldi növényfajt.

Ez arra utal, hogy a talajban már meglévő magbank jelentős szerepet játszhat a mezőgazdasági biodiverzitás helyreállításában. Ha a növények kevesebb vegyszeres és intenzív művelési nyomásnak vannak kitéve, olyan fajok is újra megjelenhetnek, amelyek hagyományos gazdálkodás mellett háttérbe szorulnak.