Nem a koruk teszi genetikailag különlegessé az ősi fákat

Az évszázados fákra hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint a természet élő időkapszuláira. Egy több száz éve álló fa valóban rengeteg történelmi és környezeti változást élhetett túl, ezért logikusnak tűnhet a feltételezés, hogy genetikai szempontból is különlegesebb a fiatalabb példányoknál.

Egy új genomikai kutatás azonban arra jutott, hogy ez nem feltétlenül igaz. A világ egyik legritkább tűlevelű fajának vizsgálata során a kutatók azt találták, hogy egy idős fa genetikai értékét sokkal inkább származása és populációjának története határozhatja meg, mint önmagában az, hogy hány száz éve él.

Az eredmények a természetvédelem szempontjából is fontosak lehetnek, hiszen segíthetnek eldönteni, mely egyedek genetikai állományának megőrzésére érdemes különösen nagy figyelmet fordítani.

Egy faj, amely a dinoszauruszok koráig vezethető vissza

A kutatás középpontjában a kínai mocsárciprus (Glyptostrobus pensilis) állt. A faj ma kritikusan veszélyeztetett, és természetes állományai elsősorban Dél-Kínában maradtak fenn, kisebb előfordulásokkal Vietnamban és Laoszban.

Evolúciós története azonban sokkal régebbre nyúlik vissza. A Glyptostrobus nemzetség fosszilis maradványai már a kréta időszakból is ismertek, és egykor az északi félteke jóval nagyobb részén elterjedt volt.

Napjainkra a kínai mocsárciprus az egyetlen fennmaradt képviselője ennek az ősi nemzetségnek. A kutatás szerint jelenleg nagyjából száz szétszórtan fennmaradt ősi példány, körülbelül tíz rendkívül kis vad populáció, valamint az elmúlt évtizedekben létrehozott telepített állományok maradtak fenn.

A faj visszaszorulásában hosszú időn keresztül több tényező játszhatott szerepet. A kutatók többek között korábbi nagy tüzek, majd a vizes élőhelyek pusztulása, az erdőirtás és a mezőgazdasági területek terjeszkedésének hatását emelik ki.

147 fa teljes genetikai állományát vizsgálták

A South China Botanical Garden és az Uppsala University kutatói 2023 és 2024 között összesen 59 helyszínt vizsgáltak Dél-Kínában és Vietnamban.

Összesen 147 fa genomját elemezték. A mintában 64 ősi, 33 vadon élő és 50 újabban telepített példány szerepelt.

Az ősi kategóriába a kutatók olyan, dokumentáltan legalább százéves fákat soroltak, amelyek ember által alakított környezetben maradtak fenn. A legtöbb vizsgált idős példány becsült vagy dokumentált életkora 150 és 800 év közé esett.

A faj genomja önmagában is figyelemre méltó: a kutatók közel nyolcmilliárd bázispárból álló referencia-genomot állítottak össze 11 kromoszómán. Ez több mint kétszer akkora, mint az emberi genom.

Nem minden évszázados fa származik vadon élő állományból

A genetikai vizsgálat meglepő különbséget mutatott az ősi fák között.

A 64 vizsgált idős példányból 38 genetikailag szoros kapcsolatban állt a környéken található vad populációkkal. A kutatók szerint ez arra utal, hogy ezeket valószínűleg emberek ültették el generációkkal korábban.

Különösen érdekes volt 27 északkelet-jiangxi példány esete. Genetikai kapcsolatuk alapján valószínűleg féltestvérek, ami arra utal, hogy egy történelmi telepítés során nagyon kevés szülőfától származó szaporítóanyagot használhattak.

A fennmaradó 26 ősi fa azonban egészen más történetet mesélt. Ezek nem mutattak hasonló rokonságot a ma fennmaradt közeli vad populációkkal. A kutatók ezért úgy vélik, hogy valódi természetes reliktumok lehetnek: olyan egyedek, amelyek mára eltűnt vad állományok utolsó túlélői.