Néhány kulcsfontosságú folyón múlhat Amerika édesvízi élővilágának jövője

Az Egyesült Államokat folyók és patakok több millió kilométeres hálózata szeli át, ezek az ökoszisztémák azonban egyre nagyobb nyomás alatt állnak. Gátak szabdalják fel őket, megváltozik természetes vízjárásuk, miközben a klímaváltozás a csapadék és a hőmérséklet alakulását is módosítja.

Egy új kutatás szerint azonban az amerikai édesvízi élővilág hosszú távú megőrzéséhez nem feltétlenül kell minden folyót azonos módon kezelni. A kutatók azonosítottak egy olyan, egymással összekapcsolódó folyó- és patakhálózatot, amely különösen fontos lehet az édesvízi fajok számára a változó éghajlaton.

Több mint ötmillió kilométernyi folyót vizsgáltak

A négyéves projektben 44 amerikai állam 66 édesvízi természetvédelmi szakembere vett részt.

A kutatók az Egyesült Államok 48 államának mintegy 3,2 millió mérföldnyi, vagyis körülbelül 5,2 millió kilométernyi folyó- és patakhálózatát értékelték.

Négy fő szempontot vizsgáltak: a vízi élőhelyek összekapcsoltságát, azok ökológiai állapotát, a rendelkezésre álló vízmennyiséget, valamint azt, hogy mennyire maradt természetes a folyók vízjárása.

Az eredmények szerint a folyóhálózat 26 százaléka az átlagosnál ellenállóbbnak, 59 százaléka átlagosnak, 15 százaléka pedig az átlagosnál sérülékenyebbnek bizonyult.

A gátak szétdarabolják a folyókat

A kutatás egyik legfontosabb problémaként a folyók feldarabolódását azonosította.

A szakemberek 7399 olyan nagyobb gátat számoltak össze, amelyek 9180 különálló hálózatra osztják az amerikai folyórendszereket. Emellett további több mint 145 ezer kisebb gát található a folyók és patakok felsőbb szakaszain.

Ez különösen a vándorló halfajok számára jelent problémát. A folyók ugyanis természetes állapotukban nem elszigetelt élőhelyek: a halak és más vízi élőlények különböző életszakaszaikban akár jelentős távolságokat is megtehetnek.

Ha egy gát megszakítja ezt az útvonalat, egy korábban összefüggő élőhely több kisebb részre szakadhat.

Más kutatások is arra jutottak, hogy a folyók és árterek közötti jobb kapcsolat növelheti a halállományok fajgazdagságát. Ez arra utal, hogy a természetvédelemben nemcsak az egyes folyószakaszok állapota, hanem a közöttük fennmaradó kapcsolat is kulcsfontosságú.

Egy kisebb hálózat különösen fontos lehet

A kutatók az eredményekből létrehozták a Freshwater Resilient and Connected Network nevű hálózatot.

Ez az Egyesült Államok 48 összefüggő államának mintegy 35 százalékát fedi le, miközben magában foglalja a már korábban kiemelkedő édesvízi biodiverzitásúnak azonosított területek 67 százalékát és az ország szabadon folyó folyóinak 75 százalékát.

A kutatás ezért arra utal, hogy a természetvédelmi erőforrások célzott felhasználásával viszonylag koncentrált területen lehetne jelentős eredményeket elérni.

A kutatók szerint ez a hálózat segítséget nyújthat annak meghatározásában is, mely folyókat érdemes elsőként megvédeni vagy helyreállítani.

A legfontosabb folyók jelentős része nincs megfelelően védve

A térképezés azonban egy komoly hiányosságra is rámutatott.

Az amerikai folyó- és patakhálózat mindössze 6 százaléka egyszerre ellenálló és megfelelően védett. További 13 százalék ellenállónak számít, de kevés védelemben részesül, 14 százalék pedig egyszerre szorulna védelemre és helyreállításra.

Ez azért fontos, mert egy természetesnek tűnő folyó nem feltétlenül rendelkezik megfelelő jogi vagy gyakorlati védelemmel. Egy új út, gát, vízkivétel vagy más beavatkozás később jelentősen megváltoztathatja az ökoszisztéma működését.