Milliónyi műanyagrészecske kerülhet a forró italokba a papírpoharakból

A papírpoharak sokak számára a műanyag poharak környezetbarátabb alternatívájának tűnnek. A nevük azonban némileg megtévesztő lehet: a legtöbb eldobható papírpohár belsejét vékony műanyag réteg borítja, amely megakadályozza, hogy a folyadék átáztassa a papírt.

Egy friss ausztrál kutatás szerint ez a szinte láthatatlan bevonat forró vízzel érintkezve mikro- és nanoműanyag-részecskéket bocsáthat ki. A vizsgált poharak esetében milliliterenként több millió nanoméretű műanyagrészecskét mutattak ki.

A felfedezés azonban nem azt jelenti, hogy a papírpohárból elfogyasztott kávé vagy tea bizonyítottan veszélyes az egészségre. Inkább egy olyan, eddig kevésbé vizsgált műanyagforrásra hívja fel a figyelmet, amellyel emberek milliói találkozhatnak nap mint nap.

A papírpohár valójában nem csak papírból készül

Az eldobható papírpoharaknak ellen kell állniuk a víznek, különben egy forró kávé vagy tea rövid idő alatt átáztatná őket. Ennek megakadályozására a gyártók a poharak belsejét gyakran vékony műanyag réteggel látják el.

A Queenslandi Egyetemhez tartozó Alliance for Environmental Health Sciences kutatói két elterjedt bevonattípust vizsgáltak.

Az egyik a polietilén, vagyis PE, amely fosszilis alapanyagból készülő, rendkívül széles körben használt műanyag. A másik a politejsav, vagyis PLA, amely növényi eredetű alapanyagokból is előállítható, és gyakran biológiailag lebomló alternatívaként jelenik meg.

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogyan viselkedik ez a két anyag, amikor forró folyadékkal kerül kapcsolatba.

Milliónyi részecske került a vízbe

Laboratóriumi körülmények között forró vizet töltöttek a poharakba, majd megvizsgálták a folyadékban megjelenő mikro- és nanoműanyagokat.

Mindkét bevonatból jelentős mennyiségű apró műanyagrészecske került a vízbe.

A PLA-bevonatú poharak esetében milliliterenként körülbelül 4,3 millió nanorészecskét mértek, míg a hagyományos PE-bevonatnál mintegy 2,7 milliót.

Ez azt jelenti, hogy már egyetlen milliliter folyadékban is több millió, szabad szemmel teljesen láthatatlan műanyagrészecske lehetett.

A részecskék rendkívül aprók voltak: a kutatók szerint nagyságrendileg ezerszer vékonyabbak lehettek egy emberi hajszálnál.

A „biológiailag lebomló” változat sem feltétlenül jobb

A vizsgálat egyik legérdekesebb eredménye a PLA-bevonathoz kapcsolódott.

Bár ezt az anyagot gyakran a hagyományos műanyag környezetbarátabb alternatívájaként használják, a laboratóriumi vizsgálatokban a PLA-bevonatú poharak össztömeg alapján körülbelül tizenkétszer annyi műanyagot bocsátottak ki, mint a PE-bevonatú változatok.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden PLA-termék rosszabb lenne a hagyományos műanyagnál. A kutatók hangsúlyozzák, hogy az eredmények az általuk vizsgált konkrét termékekre és laboratóriumi körülményekre vonatkoznak.

A tanulmány inkább arra világít rá, hogy a „biológiailag lebomló” megjelölés önmagában nem árul el mindent egy anyag viselkedéséről. Attól, hogy valami bizonyos körülmények között könnyebben lebomlik, még nem feltétlenül bocsát ki kevesebb részecskét használat közben.