Mikroműanyagokat találtak a ritka Indus-folyami delfinek beleiben

Egy új vizsgálat öt Indus-folyami delfin gyomrát és belét elemezte, és mindegyik állatban műanyagot talált. A kutatócsoport minden példányban több száz apró részecskét dokumentált, és azonosította a műanyag típusait is.

Ezek nem palackok vagy szatyrok, hanem mikroműanyagok, 5 milliméternél kisebb darabok, amelyek könnyen bekerülnek a táplálékláncba, és az etetés során a szövetekbe ágyazódhatnak.

A kutatást Ahsaan Ali, a Nanjing Normal University (NNU) munkatársa vezette, pakisztáni, dán, kínai és brit kollégákkal együttműködve.

Egy ritka élőlény

Az Indus-folyami delfin a világ egyik legritkább cetféléje, amely kizárólag Pakisztán Indus-folyó rendszerében és India egy rövid szakaszán él.
Egy, a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) által támogatott 2017-es felmérés 1 987 egyedet számolt, és megállapította, hogy a populációkat gátak és vízlépcsők választják szét.
Ez a feldaraboltság felerősíti a helyi fenyegetéseket, mivel az állatok nem tudnak könnyen tisztább vízterületekre vándorolni. A műanyagszennyezés így újabb veszélyforrássá vált.

Hogyan zajlott a kutatás

A kutatók elpusztult, partra sodródott delfineket gyűjtöttek be, majd gondosan felboncolták teljes emésztőrendszerüket. Elkülönítették a gyomrot, a vékony- és a vastagbelet, majd mindegyiket átmosták.
Ezután az organikus anyagot feloldották, a maradékot leszűrték, és megszámolták a visszamaradt mikroműanyag-részecskéket.
A részecskék pontos azonosításához FTIR-spektroszkópiát alkalmaztak, amely minden darab kémiai ujjlenyomatát összeveti ismert polimerekkel. Ez kulcsfontosságú a műanyag és a természetes szálak megkülönböztetéséhez.

Mikroműanyagok a delfinekben

Mind az öt delfin szervezetében jelen voltak mikroműanyagok, átlagosan 286 részecske egyedenként. A legtöbb részecske vékony szál volt, ami arra utal, hogy a textíliákból származó szálleválás és a szennyvízbe jutás játszik szerepet.
A domináns polimer a polietilén-tereftalát (PET) volt. A részecskék többsége 3 és 50 milliméter közötti méretű volt, elég kicsi ahhoz, hogy áthaladjon az emésztőrendszeren, de elég nagy ahhoz, hogy elakadjon.
Legnagyobb mennyiségben a vékonybélben halmozódtak fel, amely hosszúsága és redőzöttsége miatt több ideig képes visszatartani őket. Többségük áttetsző vagy kék színű volt, ami a mosási szálakra és csomagolóanyagokra jellemző.

Delfinek kitettsége

Nem minden műanyag egyformán veszélyes. A polimerek kémiai összetételük alapján eltérő kockázati pontszámot kapnak, a delfinekben talált keverék közepes–magas kockázati szintet mutatott.
„Ez a tanulmány az első alapvető értékelés az emberi tevékenységből származó mikroműanyag-szennyezésről, és értékes információkat nyújt ennek a veszélyeztetett édesvízi fajnak a védelméhez” – írták a szerzők.

Az eredmények illeszkednek a Pakisztánban korábban mért adatokhoz: a Swat-folyóban egy 2022-es vizsgálat literenként 192 részecskét talált a felszíni vízben, és a halak szervezetében is kimutatták a műanyagot.
Összehasonlításként: egy 2019-es brit tanulmány 50 elpusztult bálna és delfin szervezetét vizsgálta, és átlagosan mindössze 5,5 részecskét talált állatonként.

Ez azt jelzi, hogy az édesvízi delfinek sokkal nagyobb kitettséggel élnek, mint a tengeri emlősök.

Mit jelenthet mindez?

A műanyagok nem csupán ártalmatlan részecskék: adalékanyagokat, például biszfenolokat és ftalátokat tartalmazhatnak, illetve képesek más szennyező anyagokat is felvenni a vízből.
Egy 2023-as áttekintő tanulmány kimutatta, hogy a mikroműanyagok és vegyületeik megzavarhatják a hormonrendszert, és hatással lehetnek az emlősök szaporodására és anyagcseréjére.
Az Indus-folyami delfin már most is veszélyeztetett az alacsony vízhozam, a halászeszközökbe való beakadás és az élőhely feldarabolódása miatt. A mikroműanyagok további kémiai és fizikai terhelése végzetes következményekkel járhat.

Miért éppen szálak dominálnak?

Minden mosás során apró szálak válnak le a szintetikus ruházatból, amelyek a szennyvízzel a folyókba kerülnek. Bár a szennyvíztisztítás csökkenti a mennyiségüket, teljesen nem szünteti meg.
A PET a palackokban, csomagolóanyagokban és textíliákban egyaránt jelen van, így elterjedtsége nem meglepő ott, ahol városi és ipari szennyvíz folyik a folyókba. Az Indus-medence halaiban kimutatott hasonló polimerek azt sugallják, hogy a műanyag a táplálékláncon keresztül jut el a delfinekig.

A kutatók szerint a szennyezés mérséklésének fő pontjai: hatékonyabb szűrés a textilgyárakban és a szennyvíztisztító telepeken, valamint szigorúbb hulladékgazdálkodás a folyók felső szakaszain.

Hogyan védhetők a delfinek?

Az adatok segítenek abban, hogy a beavatkozások ott történjenek, ahol a legnagyobb hatásuk lehet. Mivel a delfinek élőhelyei szakaszokra vannak osztva, a kulcspopulációk közelében történő műanyagszennyezés-csökkentés különösen eredményes lehet.
A jövőbeni kutatásoknak fontos része lesz a polimerek típus szerinti nyilvános jelentése, mert ez pontosabban köti össze a helyi hulladékforrásokat a fajra jelentett kockázatokkal.

A tanulmány a PLOS One folyóiratban jelent meg.

Fotó:AI