Mikroműanyagok az agyban? Igen, és jelentős mennyiségben!

A mikroműanyagokat, azokat a végtelenül apró részecskéket, amelyekről tudjuk, hogy pusztítást végeznek a környezetünkben, most jelentős mennyiségben találták meg az emberi agyakban. Bár már régóta ismert, hogy ezek az apró szennyező anyagok áthatják az óceánokat, az élelmiszereket és még a testünket is, de a mikroműanyagok már az agyszövetből is kimutathatók.

Az Új-Mexikói Egyetem kutatói úttörő tanulmányt végeztek, amelyben 51, 2016-ban és 2024-ben elhunyt személytől származó agyszövetmintát vizsgáltak. A rutinszerű boncolás során gyűjtött minták egyenletesen oszlottak meg a férfi és női donorok között. Az átlagos életkor a halál időpontjában körülbelül 50 év a 2016-ban elhunytak közt, a 2024-ben elhunytak esetében pedig 52,3 év volt. A tanulmány riasztó mértékű mikroműanyagokat fedezett fel az agyszövetekben.

Láthatatlan betolakodók: Mikroműanyagok az agyunkban

Korábbi kutatások bebizonyították, hogy a mikroműanyagok a bélrendszeren keresztül jutnak be az emberi szervezetbe, és gyorsan vándorolnak más szövetekbe, akár két óra alatt átlépve a vér-agy gátat. Mivel a műanyagtermékek mindennapi életünkben mindenütt jelen vannak, az emberek krónikusan ki vannak téve ezeknek az apró, 500 mikrométer és mindössze nanométer átmérőjű részecskéknek. Annak ellenére, hogy gyakran színes képekkel ábrázolják őket, a mikroműanyagok valójában szabad szemmel láthatatlanok.

Az új-mexikói kutatócsoport kémiai elemzéssel 12 különböző műanyag polimer, köztük PVC, polisztirol és polietilén jeleit mutatta ki az agymintákban. Nagy teljesítményű transzmissziós elektronmikroszkópiát használtak a gyanús részecskék megfigyelésére, amelyek méretük és alakjuk alapján mikroműanyagokra utaltak.

Megdöbbentő eredmények

A tanulmány megállapításai megdöbbentőek voltak. A homloklebenyből vett agyminták lényegesen magasabb koncentrációban mutattak ki mikroműanyagokat, mint a szintén a boncolás során gyűjtött máj- vagy veseszövetek. A 2024 agyminta némelyike közel 0,5 tömegszázaléknyi mikroműanyagot tartalmazott, amit Dr. Matthew Campen, a tanulmány első szerzője rendkívül aggasztónak talált.

“Ez elég riasztó” – jegyezte meg Dr. Campen, kiemelve a felfedezés súlyosságát. “A mikroműanyagok ilyen jelentős mennyiségű jelenléte az agyunkban komoly kérdéseket vet fel az emberi egészségre gyakorolt lehetséges hatásukkal kapcsolatban.”

Az egészségügyi következmények

Bár az egészségügyi következmények teljes mértéke még bizonytalan, a mikroműanyagok jelenléte az agyban kétségtelenül aggodalomra ad okot. A vér-agy gát, egy szelektív áteresztőképességű pajzs arra hivatott, hogy megvédje az agyat a káros anyagoktól. Az a tény, hogy a mikroműanyagok áthatolhatnak ezen a gáton és felhalmozódhatnak az agyszövetben, arra utal, hogy a neurológiai egészségre gyakorolt káros hatások szóba jöhetnek.

A kutatók további tanulmányokat sürgetnek az agyban felhalmozódó mikroműanyagok hosszú távú következményeinek vizsgálatára. Tekintettel arra, hogy az emberek krónikus expozíciónak vannak kitéve, a kognitív funkciókra, a mentális egészségre és az agy általános egészségére gyakorolt teljes hatás megértése kiemelkedően fontos.

Mivel a műanyag termékek továbbra is életünk minden területére behatolnak, a mikroműanyagok problémájának kezelése sokoldalú megközelítést igényel. A műanyaghasználat csökkentése, a hulladékgazdálkodási rendszerek javítása és a mikroműanyagok egészségügyi hatásainak kutatásának előmozdítása kulcsfontosságú lépések a hatások mérséklésében.

A mikroműanyagok kimutatása az emberi agyban aláhúzza a nagyobb tudatosság és cselekvés sürgős szükségességét. Ki kell derítenünk ezen apró szennyező anyagok rejtett veszélyeit, hisz már tényként kezelhetjük, hogy bennünk vannak. Ebben a műanyag világban az egészségünk és környezetünk védelme egyre sürgetőbb prioritássá kell, hogy váljon.