Miért nem sikerül megállítani az illegális halászatot?

Az illegális halászat évtizedek óta a tengeri ökoszisztémák egyik legsúlyosabb problémája. A kormányok, a nemzetközi szervezetek és a természetvédők számos intézkedést vezettek be az elmúlt években, a helyzet mégsem javul olyan gyorsan, mint azt sokan remélték.

Egy új kutatás szerint ennek egyik legfontosabb oka az, hogy a halászati támogatások rendszere és a nemzetközi ellenőrzés továbbra is rendkívül széttagolt. Miközben egyes országok jelentős erőforrásokat fordítanak a tengeri erőforrások védelmére, más államokban a gyenge ellenőrzés és a támogatási rendszerek továbbra is lehetővé teszik a szabálytalan halászati gyakorlatok fennmaradását.

Mit jelent az illegális halászat?

Az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászat számos tevékenységet foglal magában. Ide tartozik a védett fajok kifogása, az engedély nélküli halászat, a kvóták túllépése, a tiltott eszközök használata vagy a fogások eltitkolása.

A probléma nemcsak a tengeri élővilágot érinti. Az illegális halászat torzítja a piacot, csökkenti a szabályosan működő halászok bevételeit, és veszélyezteti a part menti közösségek megélhetését is.

A támogatások sokszor éppen a problémát erősítik

A kutatók szerint az egyik legnagyobb gondot az jelenti, hogy számos ország továbbra is olyan támogatásokat nyújt, amelyek olcsóbbá teszik a halászatot.

Az üzemanyag-támogatások, a hajóépítési programok vagy bizonyos adókedvezmények lehetővé tehetik, hogy a halászflották nagyobb távolságokra is eljussanak, illetve gazdaságilag akkor is életképesek maradjanak, amikor a halállomány már nem lenne képes fenntartható módon eltartani őket.

Az OECD 2025-ös jelentése szerint a vizsgált országok évente 10,7 milliárd dollárt fordítottak a halászati ágazat támogatására. A szervezet becslése szerint a támogatások 65 százaléka megfelelő szabályozás hiányában növelheti a túlhalászat és az illegális halászat kockázatát.

A nemzetközi szabályozás lassan halad

A Világkereskedelmi Szervezet 2022-ben fogadta el a halászati támogatásokról szóló megállapodás első szakaszát, amelyet gyakran „Fish 1” néven említenek. A szabályozás megtiltja az illegális halászatot, a túlhalászott állományok kizsákmányolását és a szabályozatlan nyílt tengeri halászatot támogató egyes támogatási formákat.

A szakértők szerint azonban ez csak az első lépés volt. A tárgyalások második szakasza lassan halad, miközben a támogatási rendszerek számos kiskaput továbbra is nyitva hagynak.

A technológia önmagában nem elég

Az elmúlt években a műholdas nyomkövetés és a mesterséges intelligencia új lehetőségeket nyitott az illegális halászat felderítésében.

A nyilvánosan elérhető hajókövető rendszerek ma már lehetővé teszik a nagy halászhajók mozgásának nyomon követését. Ennek ellenére a kutatók szerint a tengereken még mindig jelentős számú olyan hajó működik, amelyet egyáltalán nem követnek nyomon.

A szakemberek szerint a technológia csak akkor lehet igazán hatékony, ha az országok megosztják egymással az adatokat, és összehangolják az ellenőrzési rendszereiket.