Miért dobálják az izlandiak a lunda fiókákat a sziklákról?

Újra “puffancsszezon” van Izlandon! Ilyenkor az emberek sziklákról dobálják le a “bébipuffancsokat”, vagyis a lunda fiókákat. Ez az egyedülálló hagyomány, ami elsőre zavarba ejtőnek és kegyetlennek tűnhet, valójában a lunda fiókák megmentését és túlélését segíti, mivel az emberek aktívan közreműködnek abban, hogy a fiókák biztonságosan eljussanak a tengerhez, elkerülve a városok veszélyeit és a téves irányokat.

Az útbaigazítás

A hagyomány célja, hogy segítsenek a lunda bébiknek biztonságban eljutni a tengerhez. Ez a gyakorlat azokon a területeken alakult ki, ahol a lundák nagy számban élnek, és a fiókák a sziklákon lévő fészkeikből a tenger felé indulnak.

A Westman-szigeteken hatalmas számban fészkelnek a lundák, Európa legnagyobb lunda-kolóniáját alkotva. A különösen kedves megjelenésükről ismert felnőtt puffinok fészket raknak a sziklák mentén, hogy megvédjék a kicsinyeket, becenevükön a kis puffancsokat fejlődésük során.

Amikor eljön az idő, hogy a pufókok elhagyják a fészket, első repülésükkel a tenger felé indulnak, ahol életük első éveit töltik. Ez az éjszakai utazás a Hold fényére támaszkodva történik. Az elektromos világítás megjelenése azonban bonyodalmakat okozott, ami miatt a madarak összetévesztik a városi fényeket a Holddal. Ez a tévedés gyakran vezet ahhoz, hogy a sziget utcáin és kikötőjében landolnak, ami fárasztó kerülőutat eredményez.

Szerencsére az izlandi emberek mélyen szeretik a lundákat. Mind a szervezett mentőcsapatok, mind a helyi családok készségesen segítenek, ha a lunda bébik első repülése tévútra téved. A főszezonban a mentők egy éjszaka akár több 10 gömbölydedet fiókát is megmenthetnek. Tulajdonkéépen versenyt futnak velük, hogy utólérjék őket, mielőtt túl messzire vándorolnának vagy elakadnának. A kikötők hálókkal is felszereltek, hogy a lunda fiókákat a vízben landolva megmentsék, mivel a vízben lévő olaj károsíthatja a tollazatukat, és fulladáshoz vezethet.

A “ledobás” tehát valójában azt jelenti, hogy biztonságosan felröppentik őket a sziklákról, hogy megkezdhessék természetes útjukat a nyílt víz felé, ahol életük nagy részét töltik.

“Puffancs” fesztivál

A puffancsszezon fesztiválra emlékeztető, nyüzsgő színhellyé varázsolja a várost. A helyiek éjjelente az utcákat járják, és a segítségre szoruló madárfiókákat keresik. Bár drámainak tűnhet, hogy a pufókmadarakat a sziklákról dobálják le, de a kimerült madarak így kapják meg a szükséges lökést a felszálláshoz. A levegőbe emelkedve a kis lundák már ösztönösen tudják, hogyan navigáljanak útjuk hátralévő részén.

Az eltévedt és megmentett bébi lundákat általában egy dobozban tartják egy éjszakán át, hogy kipihenjék a megrázkódtatást és másnap engedik szabadon a sziget déli oldalán, a Google Maps-en Beautiful Puffin és Shore View néven jelölt helyeken. Itt az égbolt és a sziklák tele vannak több száz felnőtt puffinnal, akik útba igazítják a kicsinyeket.

A lunda élete

A lundák, vagy tengeri papagájok (Fratercula), főleg az Atlanti-óceán északi részén élnek, és ikonikus tengeri madarak. Jellegzetes megjelenésük, színes, háromszög alakú csőrük és fekete-fehér tollazatuk miatt könnyen felismerhetők. Leginkább a sziklás partokon fészkelnek, ahol mély üregeket ásnak, hogy ott helyezzék el tojásaikat.

Viselkedésüket illetően a lundák kiváló úszók és vadászok, főleg halakkal, például heringgel és szardíniával táplálkoznak, amelyeket villámgyors merülésekkel kapnak el. Társas madarak, gyakran nagy kolóniákban élnek. Repülésük gyors, de kissé esetlen, mivel apró szárnyaikat szaporán kell mozgatniuk, hogy a levegőben maradjanak.

A lundák élete nagy részét a tengeren töltik, és csak a fészkelési időszakban térnek vissza a szárazföldre, ahol párt választanak és együtt gondoskodnak fiókáikról. Erős hűség jellemzi őket, ugyanazzal a párral térnek vissza fészkelni évről évre.