Megugrott Szibéria metánkibocsátása, nem csak az erdőtüzek miatt

Szibéria hatalmas erdőségei, vizes élőhelyei és fagyott talajai első pillantásra távolinak tűnhetnek a globális klímaváltozás mindennapi következményeitől. A régió azonban a Föld egyik legfontosabb természetes szénraktára, ezért az ott zajló változások az egész bolygó éghajlatára hatással lehetnek.

Egy új nemzetközi kutatás szerint Szibéria metánkibocsátása az elmúlt bő évtizedben látványosan emelkedett. A kutatók becslése alapján 2010 és 2023 között évente átlagosan mintegy 5 százalékkal nőtt a kibocsátás, 2020-ban és 2021-ben pedig a régió több mint kétszer annyi metánt bocsátott ki, mint 2010-ben.

A legmeglepőbb azonban az, hogy Szibéria különböző részein egészen más folyamatok vezettek ugyanahhoz az eredményhez.

Műholdakról figyelték Szibéria metánját

Egy ekkora és ennyire ritkán lakott terület kibocsátását rendkívül nehéz hagyományos földi mérésekkel meghatározni. A kutatók ezért több különböző adatforrást kombináltak.

A vizsgálatban fontos szerepet játszott a japán GOSAT műhold, amely 2009 óta méri az üvegházhatású gázok légköri koncentrációját. A kutatók ezeket az adatokat légköri modellekkel kapcsolták össze, majd eredményeiket más műholdak, földi mérőállomások, repülőgépekről származó levegőminták és közvetlen terepi mérések segítségével ellenőrizték.

Nyugat-Szibériában a meleg és a víz együtt fokozza a kibocsátást

Nyugat-Szibériában az elmúlt években a melegedés mellett nedvesebbé váltak bizonyos területek. Ez ideális környezetet teremthet a metánt termelő mikroorganizmusok számára.

A vízzel telített talajban kevés az oxigén. Ilyen környezetben a szerves anyagokat lebontó mikroorganizmusok működése során metán keletkezhet.

A folyamat ráadásul már télen elkezdődhet. A melegebb téli időjárás korábbi hóolvadáshoz vezethet, a hó nélküli, sötétebb felszín pedig több napsugárzást nyel el. A talaj így mélyebben felengedhet és tovább maradhat meleg.

2020 különösen látványos példát szolgáltatott erre. Februárban Nyugat-Szibéria egyes területein mintegy 8,1 Celsius-fokkal volt melegebb az előző évtized átlagánál. Május és július között pedig a metánkibocsátás 85 százalékkal haladta meg a megszokott értéket.

Keleten éppen az ellenkezője történik

Kelet-Szibériában egészen más folyamat zajlik.

Itt az elmúlt évtizedekben egyre forróbbá és szárazabbá váltak a nyarak. A száraz talaj kevesebb vizet tud elpárologtatni, ezért csökken a párolgás hűtőhatása, és a felszín még jobban felmelegszik.

A kiszáradó növényzet közben sokkal könnyebben gyullad meg. A zivatarokból származó villámcsapások így hatalmas erdő- és tundratüzeket indíthatnak el.

2019-ben Kelet-Szibériában háromszor annyi száraz növényi anyag égett el, mint egy évvel korábban, miközben a térség metánkibocsátása megduplázódott.

Az erdőtüzek után sem feltétlenül áll le a folyamat

A kutatás egyik legfontosabb kérdése 2023-ban merült fel.

Abban az évben a tüzek már kisebbek voltak, mint 2019-ben vagy 2021-ben, a metánkibocsátás mégsem tért vissza a korábbi szintre.

A kutatók egyik lehetséges magyarázata szerint az erdőtüzek hatása nem ér véget a lángok kialvásával. A megégett felszín megváltoztatja a talaj energiaháztartását, ami felgyorsíthatja az alatta található permafroszt felengedését.

A korábban tartósan fagyott talajban hatalmas mennyiségű szerves szén található. Amikor ez felenged, a mikroorganizmusok számára hozzáférhetővé válik, lebomlása pedig szén-dioxidot és metánt juttathat a légkörbe.

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ennek pontos szerepét további mérésekkel kell igazolni.