Már 4000 éve selymet készíthettek Közép-Ázsiában

A Selyemút neve szinte összeforrt azzal a történettel, ahogyan a kínai selyem eljutott Ázsián keresztül Európa felé. Egy új régészeti felfedezés azonban azt mutatja, hogy a selyemhez kapcsolódó tudás sokkal korábban átléphette Kína határait, mint azt a történelmi kereskedelmi útvonalak alapján gondolnánk.

A mai Üzbegisztán területén fekvő, bronzkori Sapalli Tepe lelőhelyen három ősi selyemgubót találtak. Az egyik közvetlen kormeghatározása szerint időszámításunk előtt 1940 és 1765 közötti időből származik. A fehérjevizsgálatok pedig arra utalnak, hogy a gubók közül legalább kettő a háziasított eperfa-selyemlepke, a Bombyx mori maradványa.

Egy bronzkori település hamuja őrizte meg a gubókat

Sapalli Tepe a mai Dél-Üzbegisztánban, a Surkhan-Darya folyó közelében található. A lelőhelyet már az 1960-as és 1970-es években is vizsgálták, 2017-ben azonban kínai és üzbég kutatók újabb ásatásokat végeztek a területen.

A kutatók 63 talajmintát mostak át, és az egyik, hamuval borított helyiségből három meglepően jó állapotban fennmaradt selyemgubó került elő. A száraz környezet segített megőrizni a rendkívül sérülékeny maradványokat.

A legnagyobb gubó körülbelül két centiméter hosszú volt. A lelőhely különböző mintáin végzett kormeghatározások alapján a települést nagyjából időszámításunk előtt 2140 és 1800 között használták.

A fehérjék árulták el, milyen selyemhernyóról van szó

A gubók alakja önmagában nem volt elegendő a faj azonosításához. Külsőre ugyanis hasonlítottak a háziasított selyemhernyó vadon élő rokonának gubóihoz.

A kutatók ezért elemzést végeztek: a gubókból vett rendkívül kis minták fehérjéit 57 különböző selyemtermelő faj adataival hasonlították össze.

Az egyik gubóban a selyem két fontos fehérje-összetevőjét is megtalálták, egy másikban pedig az egyiket. A molekuláris profilok a Bombyx mori, vagyis a háziasított eperfa-selyemlepke jelenlétére utaltak.

Ez azért különösen fontos, mert nem egyszerűen azt bizonyítja, hogy Közép-Ázsiában valamilyen vadon élő hernyófaj selymét használhatták. A Bombyx mori jelenléte arra utal, hogy a Kínában kialakult selyemhernyó-tenyésztési hagyomány már a bronzkorban elérhette ezt a vidéket.

Az eperfa újabb bizonyítékot szolgáltatott

A történet másik kulcsszereplője nem maga a selyemhernyó, hanem az eperfa.

A Bombyx mori tenyésztése szorosan összekapcsolódik az eperfával, mivel a hernyók levelei jelentik a táplálékát. A kutatók ezért a lelőhelyeken talált faszénmaradványokat is megvizsgálták.

Összesen 1244 faszéndarabot elemeztek, amelyek tíz különböző fafajt képviseltek. Eperfát mindhárom vizsgált lelőhelyen találtak. Sapalli Tepén a faszénmaradványok körülbelül tizedét adta, egy későbbi lelőhelyen pedig az aránya már a 60 százalékot is meghaladta.

Ez megerősíti annak lehetőségét, hogy nem egyszerűen kész selyem érkezett távoli kereskedők közvetítésével a térségbe. Elképzelhető, hogy magát a selyemhernyó-tenyésztést és az ahhoz szükséges növénytermesztési tudást is átvették.