Különös folyamat gyengíthette Grönland jegét a hatalmas leszakadás előtt

2026 augusztusában Manhattan méretéhez hasonló jégdarab szakadt le az észak-grönlandi Petermann-jégselfről. Ez volt a Petermann legnagyobb lebegőjég-vesztesége 2012 óta. A kutatók azonban már a leszakadás előtt egy különleges folyamatot vizsgáltak a területen: a világ első ismert, jégselfen kialakult torkolatvidékét.

A The Cryosphere folyóiratban megjelent új kutatás szerint a felszínen futó olvadékvíz-folyó olyan mélyre vájta magát a jégbe, hogy medrének egy része a tengerszint alá került. Ez lehetővé tette, hogy a sós tengervíz és az édes olvadékvíz találkozzon. Az így létrejövő különleges „jégtorkolat” ismételt kialakulása és eltűnése olyan terhelést jelenthetett a jégself számára, amely hozzájárulhatott annak gyengüléséhez.

Folyó alakult ki a jég tetején

A melegebb nyári időszakokban Grönland jégfelszínén olvadékvíz gyűlik össze. Ennek egy része tavakat képez, más része folyók formájában indul el a jég felszínén.

Ezeket jégfelszíni folyóknak nevezik. Fontos szerepük lehet a jégself stabilitásában, mert képesek elvezetni az olvadékvizet az óceán felé. Ez azért lényeges, mert a felszínen felgyülemlő tavak tömege és a repedésekbe kerülő víz növelheti a jég törésének kockázatát.

A Petermann-jégselfen azonban valami szokatlan történt. A folyó fokozatosan egyre mélyebbre vágta magát a jégbe, míg végül a meder alsó része a tengerszint alá került. Ekkor az óceán sós vize már vissza tudott áramlani a csatornába, ahol találkozott az édes olvadékvízzel. Így alakult ki a kutatók által vizsgált jégself-torkolat.

Műholdakkal követték a különleges folyamatot

A Coloradói Egyetem kutatója kollégáival műholdas adatok segítségével rekonstruálta a folyómeder változását. Új módszerükkel nemcsak azt tudták megállapítani, hol található a víz, hanem azt is, hogyan változott a csatorna magassága, és milyen gyorsan mélyült a jégbe.

A 2013 és 2018 közötti műholdfelvételek alapján a torkolat nem volt állandó. A folyamat 2014-ben kezdődött, majd a torkolat eltűnt, amikor a felszíni víz elfolyt vagy megfagyott. A 2016-os olvadási időszak végén ismét kialakult, a folyamat pedig 2018-ig folytatódott, amikor egy jégrepedés megszakította a folyó vízutánpótlását.

Miért gyengítheti ez a jeget?

A felszíni folyók alapvetően még segíthetnek is a jégself stabilizálásában azzal, hogy elvezetik a vizet. A torkolattá mélyülő folyó azonban másképp viselkedik.

Amikor a tengervíz visszaáramlik a tengerszint alá mélyült csatornába, megváltozik a jégre nehezedő terhelés. A kutatás szerint az óceán vizének ismétlődő be- és kiáramlása hajlító feszültséget idézhet elő a jégben, miközben az olvadékvíz hatékony elvezetését is akadályozhatja. Ez hosszabb idő alatt elősegítheti a repedések kialakulását vagy növekedését.

A kutatók ezért felvetik, hogy a torkolat több olvadási időszakon át tartó kialakulása és újbóli eltűnése gyengíthette a Petermann-jégselfet, és potenciálisan hozzájárulhatott a 2026 augusztusában bekövetkezett nagy jégleváláshoz. Ez azonban egyelőre tudományos értelmezés, nem bizonyított közvetlen ok-okozati kapcsolat.