Közeleg az élelmiszerválság: az éghajlatváltozás már most átírja, mit és mennyit ehetünk

Az emberiség történetében még soha nem függött ennyire néhány alapvető élelmiszer-termelő régiótól a világ ellátása. A búza, a kukorica, a rizs és a szója biztosítja a globális kalóriabevitel 60–70%-át. Ha ezek a termőterületek veszélybe kerülnek, az egész élelmiszerlánc megrendül.

Az éghajlatváltozás már ma is érezteti hatását: aszályok, árvizek, hőhullámok és talajerózió pusztítják a termőföldeket. A növények számára létfontosságú víz és tápanyag eloszlása megváltozik, miközben a kártevők és betegségek új régiókban jelennek meg. A világ egyik fele szenved a vízhiánytól, a másik fél a túl sok csapadéktól – mindkettő az élelmiszer-biztonság ellensége.

Az élelmiszerlánc dominóhatása

Ha egy kulcsfontosságú termény hozama visszaesik, annak hatása végiggyűrűzik az egész gazdaságon. A gabonaárak emelkedése nemcsak a kenyér vagy a tészta árát növeli, hanem az állattartást is drágítja, hiszen a takarmány is gabonából készül.
Az energiaárak és a műtrágya-előállítás költségei tovább fokozzák az inflációt, így a klímaváltozás hatása a boltok polcain is megjelenik.

A fejlődő országokban ez éhínséget, a fejlettebb régiókban társadalmi feszültségeket okozhat. A Világbank szerint 2050-re akár 200 millió ember kényszerülhet elvándorolni a természeti viszonyok romlása miatt – ez lesz az éghajlati migráció új hulláma.

Az élelmiszer-termelés paradoxona

Érdekes módon maga az élelmiszer-termelés is hozzájárul az éghajlatváltozáshoz. A mezőgazdaság felelős az üvegházhatású gázok mintegy 30%-áért, főként a metán- és dinitrogén-oxid-kibocsátás révén.
A klímaválság tehát önmagát táplálja: a környezetkárosító termelési módszerek tovább rontják a klímát, ami aztán újabb nehézségeket szül a mezőgazdaságban.

A jövő élelmezése csak akkor lehet fenntartható, ha átállunk a regeneratív mezőgazdaságra, ami nem kizsákmányolja, hanem helyreállítja a talajt. Ez magában foglalja a biodiverzitás növelését, a vegyszerhasználat csökkentését és a helyi élelmiszerrendszerek erősítését.

Mit tehetünk mi, fogyasztók?

Bár a probléma globális, az egyéni döntéseink is sokat számítanak.

• Részesítsük előnyben a helyi, szezonális élelmiszereket.

• Csökkentsük a húsfogyasztást, különösen a marhahúsét, amely a legnagyobb kibocsátással jár.

• Kerüljük az élelmiszer-pazarlást – a megtermelt élelmiszerek egyharmada soha nem kerül tányérra.

• Támogassuk a fenntartható gazdálkodásból származó termékeket.

A jövő élelmezése nemcsak technológiai, hanem erkölcsi kérdés is. Minden döntésünk számít: a bevásárlókosarunkban dől el, hogy a klímaváltozást súlyosbítjuk vagy fékezzük.

Fotó:AI