Kína több milliárd fát ültetett, ezzel több ezer kilométerre is áthelyezte a vizet

Kína évtizedek óta a világ egyik legnagyobb erdősítési programját hajtja végre. Az ország hatalmas területeken telepített fákat és állított helyre gyepeket, hogy megfékezze az elsivatagosodást, csökkentse a talajeróziót és növelje a növényzettel borított területek arányát. Az eredmények látványosak: Kína erdőborítottsága az 1949-es körülbelül 10 százalékról mára 25 százalék fölé emelkedett.

Egy új kutatás azonban arra világít rá, hogy ekkora léptékű tájátalakításnak kevésbé látványos következményei is vannak. A fák és gyepek ugyanis nemcsak szén-dioxidot kötnek meg és élőhelyet biztosítanak, hanem a víz körforgását is befolyásolják.

A kutatók szerint a 2001 és 2020 között bekövetkezett földfelszín-változások annyira módosították a párolgást és a növények vízleadását, hogy a légkörbe kerülő nedvesség több száz, sőt akár több ezer kilométerre is eljuthatott. Ennek eredményeként miközben Kína egyes részein nőtt a rendelkezésre álló víz mennyisége, máshol csökkent.

A fák nemcsak vizet vesznek fel, hanem vissza is adják a légkörnek

A növények gyökereiken keresztül vizet vesznek fel a talajból, majd annak egy részét leveleiken keresztül vízgőzként visszajuttatják a légkörbe.

Minél nagyobb és sűrűbb a növényzet, annál jelentősebb lehet ez a vízáramlás. Az erdők ebből a szempontból különösen fontosak, mivel a fák mélyre nyúló gyökérzete olyan vízkészleteket is elérhet, amelyekhez az alacsonyabb növényzet nem feltétlenül fér hozzá.

A kínai erdősítési és gyep-helyreállítási programok ezért nem egyszerűen zöldebbé tették a tájat: a felszín és a légkör közötti vízcserét is felgyorsították.

Több víz került a levegőbe, mint amennyi csapadékként visszatért

A kutatók nagy felbontású földhasználati, csapadék- és evapotranszspirációs adatokat kombináltak egy légköri nedvességet követő modellel.

Az eredmények szerint 2001 és 2020 között a földhasználat változásai évente átlagosan 1,71 milliméterrel növelték az evapotranszspirációt. A hozzájuk köthető csapadéknövekedés ezzel szemben évente 1,24 milliméter volt.

A különbség következtében a kutatás által vizsgált vízelérhetőség országos átlagban évente 0,46 milliméterrel csökkent.

Ez elsőre kis számnak tűnhet, egy Kína méretű ország esetében azonban hatalmas terület vízháztartásáról beszélünk.

A szél több ezer kilométerre szállíthatja a vizet

A folyamat egyik legérdekesebb része, hogy a növények által a légkörbe juttatott víz nem feltétlenül ugyanott hullik vissza esőként.

A légköri áramlatok elszállíthatják a nedvességet, amely később egy teljesen más régióban válhat csapadékká. A Kínából származó evapotranszspirációs nedvesség útja a kutatások szerint nagyjából 500 és 7000 kilométer között változhat.

Ez azt jelenti, hogy egy adott régióban elültetett erdő elméletileg több ezer kilométerrel távolabb is befolyásolhatja a csapadékot.

A víz tehát nem tűnik el egyszerűen. Áthelyeződik a földfelszín, a növényzet és a légkör között, majd a szelek segítségével akár egészen más térségbe kerülhet.