Fásítani nagyon kéne, de ne invazív fajokkal tegyük!

Az erdősítés kritikus stratégiává vált az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a biológiai sokféleség előmozdítása és a leromlott területek helyreállítása terén. Az ezekhez az erőfeszítésekhez használt fajok kiválasztása azonban kiemelkedő jelentőségű. Azonban bizonyos, hazánkban nem őshonos invazív fajoknak negatív humánegészségügyi és gazdasági hatásaik lehetnek.

A Kelet-Ázsiában és Koreában őshonos mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) világszerte jelentős problémává vált a kertészek és a természetvédők számára. Ezt az invazív fajt kertészeti és erdészeti céllal hozták be különböző országokba, köztük Európába is. Agresszív terjedése és káros hatása miatt azonban felkerült az Európai Unió veszélyeztetett idegenhonos fajok listájára.

A bálványfa nemkívánatos tulajdonságai

A bálványfa népszerűtlensége jól dokumentált. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság jelentése szerint ez az invazív faj gyakran megtalálható a városokban, parkokban és az utak mentén. Jellegzetes leveleiről és kellemetlen szagáról könnyen felismerhető. Ha megdörzsöljük a leveleit és a bűzös szagot sokáig nehezen töntetjük el a kezünkről, akkor valószínűleg találkoztunk a bálványfával.

Annak ellenére, hogy eredetileg szívóssága miatt telepítették be, a bálványfa agresszív természete miatt sok területen gyakori látványossággá vált. Akár 25 méter magasra is megnőhet, és gyakran összefonódik egy másik invazív fajjal, az ecetfával (Rhus typhina). Bár az ecetfa kisebb, és nincs olyan szaga, mint a bálványfának, mindkét faj könnyen terjed, és hasonló veszélyt jelent a helyi ökoszisztémákra.

A bálványfa elterjedése és hatása

A bálványfa gyors terjedése és ellenálló képessége jelentős gazdasági, környezeti és humán egészségügyi hatásokkal jár. Agresszív növekedése kiszoríthatja az őshonos növényeket, növelve a talaj nitrogénszintjét, ami károsan hathat a helyi talaj összetételére. A fa megtelepszik az utak, épületek és járdák résein, felgyorsítva azok romlását. Gyakori látvány a temetőkben és parkokban is, ahol kivágás esetén a gyökereiből újranőhet.

A bálványfa erőteljes terjedése megzavarja a helyi ökoszisztémákat és a vadon élő állatok élőhelyeit. Ez egyre nagyobb kihívást jelent az erdők helyreállítására és a vadvilág megőrzésére irányuló erőfeszítésekben.

Azonosítás és ellenőrzés

A korai felismerés kulcsfontosságú a bálványfa terjedésének megakadályozásában. A kertészeknek és a földterület-kezelőknek kerülniük kell az invazív fajok vásárlását és ültetését, és képezniük kell magukat az ilyen növények azonosítására.  A bálványfa kiírtása gyakorlatilag csak vegyszerekkel lehetséges. A leghatékonyabb megoldást a kémiai gyomirtó szerek jelentik, amelyeket július végétől szeptember elejéig kell alkalmazni.

Ha fásítunk, tudokozódjunk, járjunk utána milyeb fajokat érdemes ültetnünk. Akkor se válasszunk Magyarországon nem őshonos fajt, ha egy fa csábítóan gyorsan növő és nagy lombkoronájú lesz. Járjunk el tudatosan a fa kiválasztásakor is, ez környezetvédelmi, humán- és állategészségügyi szempontból is elengedhetetlenül fontos.