arrow-leftarrow-rightchevron-downchevron-leftchevron-rightchevron-upfacebook-altfacebookinfoinstagrampinterestplay-circlequotesettingstiktokyoutube

Az óceánok mélyén folyamatosan különös „havazás” zajlik, amelynek semmi köze a hideghez. Egy új kutatás szerint ezeknek az apró, süllyedő részecskéknek egy meglepő tulajdonsága döntheti el, mennyi szén marad hosszú időre elzárva a légkörtől. A tudósok megállapították, hogy a ragadósabb tengeri hó akár hatszor hatékonyabban szállíthatja a szenet a mélybe, mint kevésbé sűrű változatai.

Amikor a klímaváltozás elleni természetes védekezésről beszélünk, általában az erdők szén-dioxid-megkötő képessége kerül előtérbe. Pedig az óceánok legalább ilyen fontos szerepet játszanak bolygónk szénkörforgásában.

A Kaliforniai Egyetem San Diegó-i kampuszához tartozó Scripps Oceanográfiai Intézet és a brit Lincoln Egyetem kutatói most egy olyan mechanizmust azonosítottak, amely segíthet megmagyarázni, miért jut bizonyos szerves anyagokkal sokkal több szén a mélytengerbe, mint másokkal.

A felfedezés jelentősége túlmutat az óceánkutatáson: hozzájárulhat annak pontosabb megértéséhez is, hogyan befolyásolják a tengeri ökoszisztémák a Föld éghajlatát.

Mi az a tengeri hó, és miért fontos a klímaváltozás szempontjából?

A tengeri hó elnevezés elsőre megtévesztő lehet. Nem fagyott vízből áll, hanem elhalt planktonokból, szerves törmelékből, mikroorganizmusok által termelt nyálkás anyagokból és apró ásványi részecskékből.

Ezek az anyagok a tenger felső rétegeiben összetapadnak, majd lassan süllyedni kezdenek az óceán mélyebb részei felé.

A folyamat a biológiai szénpumpa egyik alapvető mechanizmusa. A felszíni vizekben élő fitoplanktonok fotoszintézisük során szén-dioxidot hasznosítanak, amelynek széntartalma bekerül a tengeri táplálékhálózatba. Az elhalt élőlények és más szerves részecskék egy része később a mélybe süllyed.

A kutatók becslése szerint évente több mint 10 milliárd tonna szén indul el így a felszíni vizekből lefelé, de ebből csupán körülbelül 2 milliárd tonna jut olyan mélységbe, ahol akár évszázadokra vagy évezredekre is elszigetelődhet a légkörtől.

A különbség oka, hogy a süllyedő szerves anyag jelentős részét a mikroorganizmusok már útközben lebontják.

A ragadósság lehet a mélytengeri széntárolás egyik kulcsa

A kutatás legérdekesebb eredménye, hogy a tengeri hó viszkozitása, vagyis belső ellenállása és sűrűn folyó jellege jelentősen befolyásolja a lebomlás sebességét.

A tudósok megfigyelték, hogy a baktériumok viszonylag könnyen behatolnak a lazább szerkezetű részecskékbe, ahol hozzáférnek a szerves anyagokhoz.

A sűrűbb, viszkózusabb részek azonban nehezebben hozzáférhetők számukra.

Ennek következtében a ragadósabb tengeri hó lassabban bomlik le, és nagyobb eséllyel jut el az óceán mélyebb rétegeibe.

A laboratóriumi eredmények és a számítógépes modellek alapján a nagyobb viszkozitású részecskék több mint hatszor annyi szenet juttathatnak a mélyóceánba, mint a kevésbé viszkózus részecskék.

Ez nem azt jelenti, hogy az óceánok teljes szénmegkötése automatikusan hatszorosára növekedhet, hanem azt, hogy az egyes részecskék fizikai tulajdonságai között rendkívül jelentős különbségek lehetnek a szállítás hatékonyságában.

Hozzászólás írása

Ajaj, nem vagy bejelentkezve! Te tudtad, hogy a fenti cikk elolvasásáért pontot kaptál volna a PlanetZ oldalán? Regisztrálj 1 perc alatt az alábbi linken, gyűjts pontot a cikkek elolvasásáért, kommentelésért és megosztásért. Legyél aktív tag és váltsd be a pontjaid értékes ajándékokra!