Három hétköznapi növényi olaj gyorsítja a biodiverzitás csökkenését

A pálmaolaj körüli viták évek óta jelen vannak a közbeszédben, de egy új nemzetközi kutatás szerint a probléma jóval szélesebb körű. A tudósok most először vizsgálták globális szinten, hogy a növényi olajok termelése milyen hatással van a biodiverzitásra, és az eredmények meglepőek.

A kutatás szerint a pálmaolaj, a szója és a kókuszolaj együtt a növényi olajokhoz köthető biodiverzitás-veszteség mintegy háromnegyedéért felelős világszerte. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy az olajnövények termesztéséhez kapcsolódó fajvesztés 1995 és 2020 között mintegy 80 százalékkal nőtt.

A probléma ott jelentkezik, ahol a legtöbb faj él

A kutatók 19 különböző olajnövényt vizsgáltak, és arra jutottak, hogy három kiemelkedik a többiek közül: az olajpálma, a szója és a kókuszpálma. Ezek nem feltétlenül azért okoznak nagy károkat, mert a legnagyobb területen termesztik őket, hanem azért, mert sok esetben a Föld legértékesebb ökológiai régióiban terjeszkednek.

A pálmaolaj és a kókuszolaj termelése elsősorban trópusi térségekhez kötődik, ahol rendkívül magas a biodiverzitás. Egyetlen hektár esőerdő átalakítása gyakran sokkal nagyobb természetvédelmi veszteséget okoz, mint ugyanekkora mezőgazdasági terület létrehozása mérsékelt égövi régiókban.

A szója története bonyolultabb

A szója esetében a helyzet kevésbé egyértelmű. A legtöbb ember a tofuval vagy a növényi italokkal azonosítja, valójában azonban a világ szójatermésének jelentős része állati takarmányként végzi.

A Brazíliában vagy Argentínában termesztett szója gyakran kínai, európai vagy észak-amerikai állattenyésztő telepekre kerül. Így a biodiverzitásra gyakorolt hatás és a végső fogyasztás helye között sokszor több ezer kilométeres távolság húzódik.

A kutatók szerint emiatt a fogyasztók gyakran nem is érzékelik, hogy mindennapi vásárlási döntéseik milyen hatással lehetnek távoli ökoszisztémákra.

Nem a népességnövekedés a fő ok

A vizsgálat egyik legfontosabb megállapítása, hogy a biodiverzitás-veszteség növekedését nem elsősorban a világ népességének emelkedése okozta.

Az elemzések szerint a növekedés legnagyobb részéért az egy főre jutó fogyasztás bővülése felelős. Ahogy a jövedelmek emelkedtek és egyre több feldolgozott élelmiszer, kozmetikum, állati eredetű termék és bioüzemanyag került a piacra, úgy nőtt az olajnövények iránti kereslet is.

A kutatás szerint az Európai Unió, Kína és az Egyesült Államok együttesen a világ olajnövényekhez kapcsolódó, más országokba kiszervezett biodiverzitási hatásainak több mint 80 százalékáért felel.

A biodiverzitási válság sokszor láthatatlan

A természetvédelmi vitákban gyakran a fakivágások vagy az erdőirtások kapják a legnagyobb figyelmet. A kutatók azonban hangsúlyozzák, hogy a probléma nem ér véget az erdők eltűnésével.

Miután egy természetes élőhelyet mezőgazdasági területté alakítanak át, az ott élő fajok jelentős része hosszú távon sem tér vissza. A biodiverzitás-veszteség így évtizedeken keresztül fennmaradhat, még akkor is, ha újabb erdőirtás már nem történik.