Beszélgetés a halál után: Amikor a technológia hidat épít az élők és az elhunytak között

Képzeljük el, hogy egy szeretett személy elvesztése után nemcsak emlékeinkben őrizzük őt, hanem lehetőségünk nyílik egyfajta párbeszédre is vele. Ami nemrég még a sci-fi világába tartozott, az mára két különböző, de hasonló célt szolgáló technológia révén valósággá vált, új dimenziókat nyitva a gyászfeldolgozásban, az emlékezésben és a digitális örökség megőrzésében. Az egyik megközelítés az elhunyt saját szavait és gondolatait használja fel egy interaktív élményhez, míg a másik a virtuális valóság segítségével alkotja újra az elvesztett személyt egy érzelmileg intenzív találkozás erejéig.

StoryFile: Az interaktív emlékvideó, amely válaszol

Az egyik úttörő megoldás a StoryFile nevű amerikai cég nevéhez fűződik, amelyet Stephen Smith alapított. A technológia lényege, hogy az illető még életében órákon keresztül válaszol egy kamera előtt feltett kérdések százaira, amelyek életének minden fontos területét lefedik. Ezeket a válaszokat aprólékosan rögzítik, elemzik és kategorizálják.

A halála után, például egy temetésen vagy egy privát megemlékezésen, a gyászolók kérdéseket tehetnek fel az elhunytnak. Egy mesterséges intelligenciával támogatott rendszer elemzi a kérdést, és kikeresi a rögzített anyagból azt a videórészletet, amely a legrelevánsabb választ tartalmazza. Így jön létre az illúziója egy valós idejű beszélgetésnek. Stephen Smith édesanyja, a 87 éves korában elhunyt Marina Smith temetésén már alkalmazták is ezt a módszert, ahol a gyászolók „beszélgethettek” vele.

Fontos hangsúlyozni, amit a fejlesztők is kiemelnek: ez nem deepfake technológia és nem egy MI által generált válasz. Minden elhangzó szó és minden arckifejezés az adott személy valódi, saját rögzített megnyilvánulása. A rendszer nem alkot új tartalmat, csupán a meglévőt teszi interaktívan elérhetővé.

A StoryFile eredetileg a holokauszt-túlélők történeteinek megőrzésére jött létre, de mára szélesebb körben alkalmazzák. Olyan hírességek is éltek a lehetőséggel, mint William Shatner, a Star Trek sztárja, akinek interaktív videója nyilvánosan is elérhető. A technológia túlmutat a gyászon: potenciálisan forradalmasíthatja az oktatást (képzeljünk el egy „beszélgetést” egy történelmi személyiséggel), az ügyfélszolgálatot vagy a digitális örökség kezelését, lehetővé téve, hogy személyes történeteinket és tudásunkat interaktív formában adjuk tovább a jövő generációinak.

Meeting You: Virtuális találkozás az elveszített szerettel

Egy másik, talán még érzelmileg megterhelőbb és vitatottabb megközelítést mutatott be a dél-koreai MBC televízió „Meeting You” című dokumentumfilmje. Ebben egy édesanya, Jang Ji-sung, virtuális valóság (VR) segítségével találkozhatott újra 2016-ban, 7 éves korában elhunyt kislányával, Na-yeonnal.

A produkciós csapat hónapokig dolgozott a virtuális világ és Na-yeon digitális másának megalkotásán. Egy hasonló korú és alkatú gyermekmodell 3D-s szkennelését, a kislányról készült fotókat, videókat, valamint a család emlékeit és elbeszéléseit használták fel. Na-yeon hangját gyermekszínészek hangmintáiból rekonstruálták. A VR-élmény során az édesanya egy parkban találkozott lánya digitális avatarjával, beszélgetett vele, sőt, egy virtuális születésnapi tortát is megosztottak, amelyen Na-yeon kedvenc ételei szerepeltek.

Az élmény rendkívül érzelmes volt, a videoklip online milliós nézettséget ért el. Ugyanakkor heves vitákat is kiváltott: míg egyesek a technológia kreatív és vigaszt nyújtó használatát dicsérték, mások érzelmi manipulációnak és a gyászfolyamat potenciális megzavarásának tartották.

Kim Dzsongvu, a műsor producere szerint a VR „egy lépéssel túlmutat egy képen vagy videón abban, hogy emlékezzünk valakire”. Hangsúlyozta, hogy a cél nem a valóság helyettesítése volt, hanem egy újfajta emlékezési mód és a búcsúzás lehetőségének megteremtése, különösen olyan hirtelen veszteség esetén, mint Na-yeoné volt, hiszen a kislány egyetlen hét leforgása alatt vált egészséges életvidám kislányból egy halottá egy alattomos betegség folytán. Az édesanya, Jang Ji-sung a találkozás után úgy nyilatkozott, hogy egy „szép álom” volt, és örült, hogy láthatta lánya akár csak  „apró tükörképét” is.

Lehetőségek, határok és etikai kérdések

Mindkét technológia – a StoryFile interaktív videója és a „Meeting You” VR-élménye – új utakat nyit az emlékezésben és a digitális örökség megőrzésében. A StoryFile az autentikus, rögzített gondolatokra épít, míg a VR egy rekonstruált, érzelmileg intenzív élményt kínál.

Ugyanakkor mindkettő komoly etikai kérdéseket vet fel. Hol húzódik a határ a vigasztalás és az érzelmi manipuláció között? Hogyan befolyásolják ezek a technológiák a természetes gyászfolyamatot? Milyen hatással lehet egy tökéletlen digitális másolat látványa a gyászolóra?

Stephen Smith (StoryFile) óvatosságra int: „Nem lehet egy szintetikus verziót készíteni rólam – még ha hasonlít is rám.” A BBC-nek adott interjúban elismeri, hogy az emberi lényeg komplexitása, az érzelmek és tapasztalatok összessége nem másolható. A jelenlegi technológia nem képes valódi személyiséget szimulálni, és ennek megkísérlése is rendkívül vitatott lenne.

Újfajta örökség a digitális korban

Ezek a fejlesztések nem a gyászt vagy az emberi kapcsolatokat hivatottak helyettesíteni. Inkább új eszközöket adnak a kezünkbe az emlékezéshez, a kapcsolódáshoz és történeteink átadásához. Lehetővé teszik, hogy az elhunytak hangja, gondolatai vagy akár digitális képmása velünk maradjon egy interaktívabb formában. Ahogy Kim Dzsongvu fogalmazott, a technológia fejlődésével mindig felmerülnek kérdések annak használatáról – ahogy a fotózás megjelenésekor is történt.

A „beszélgetős videók” és a VR-találkozások már nem a távoli jövő részei. Valóságos lehetőségek, amelyek újradefiniálhatják, hogyan őrizzük meg és osztjuk meg legfontosabb emlékeinket és kapcsolatainkat a digitális korban, miközben folyamatos párbeszédre késztetnek minket a technológia etikai és érzelmi határait illetően.

Kép forrása: Koreatimes