Ha kevés az élelem, a hím galambok többet vállalnak a költésből

A városi galambokat nap mint nap látjuk tereken, pályaudvarokon és parkokban, mégis keveset gondolunk arra, milyen összetett családi élet zajlik körülöttünk. Egy új kutatás most azt mutatja, hogy a galambpárok képesek rugalmasan átszervezni a szülői feladatokat, amikor nehezebbé válik a táplálékszerzés.

A vizsgált pároknál a hímek több időt töltöttek a tojások költésével, amikor a nőstényeknek hosszabb időre kellett elhagyniuk a fészket élelemért. Így a tojások szinte ugyanolyan folyamatos felügyelet alatt maradtak, mint azoknál a pároknál, amelyek könnyen hozzáfértek a táplálékhoz.

A galamboknál mindkét szülő részt vesz a költésben

A galambok szülői munkamegosztása eleve eltér sok más állatétól: a tojások költésében a hím és a nőstény is részt vesz.

A feladatok azonban alaphelyzetben nem egyenlően oszlanak meg. A nőstények több időt töltenek a fészken, és jellemzően az éjszakai időszakban is ők költenek. Emiatt kevesebb idejük marad táplálékot keresni.

A Müncheni Műszaki Egyetemhez kapcsolódó kutatócsoport ezért azt vizsgálta, hogyan változik ez a munkamegosztás akkor, amikor az élelemhez való hozzáférés nehezebbé válik.

Három német város galambjait figyelték meg

A kutatók három német városban követték nyomon az elvadult házigalambokat.

A madarak egy része kezelt galambdúcokban élt, ahol a fészkek közelében rendszeresen hozzáfértek táplálékhoz. Más galamboknak ezzel szemben el kellett hagyniuk fészkelőhelyüket, hogy ennivalót keressenek.

A különbség a szülői viselkedésben is megjelent.

Amikor az élelem könnyen hozzáférhető volt, a nőstények idejük körülbelül 81 százalékát töltötték költéssel, míg a hímek nagyjából 17 százalékot vállaltak.

A nehezebben táplálékhoz jutó csoportban a nőstények aránya körülbelül 75 százalékra csökkent, miközben a hímeké 22 százalék körülire emelkedett.

A változás ellenére a fészek mindkét csoportban az idő mintegy 98 százalékában foglalt maradt. Vagyis elsősorban nem a tojásokon töltött teljes idő változott meg, hanem az, hogy a két szülő hogyan osztotta fel egymás között a feladatot.

A nőstényeket jobban megviselte az élelemhiány

A madarak testtömege további különbséget mutatott.

A rendszeresen táplált nőstények átlagosan körülbelül 35 grammal voltak nehezebbek azoknál, amelyeknek maguknak kellett messzebb élelmet keresniük. Ez megközelítőleg 10 százalékos különbséget jelentett.

A könnyen táplálékhoz jutó nőstények naponta mintegy 1,4 órával több időt töltöttek költéssel is.

A hímeknél ugyanakkor nem mutattak ki hasonló egyértelmű testtömeg-különbséget. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy normál körülmények között kevesebb időt töltenek a tojásokon, így több lehetőségük marad táplálkozni.

Amikor azonban a nősténynek hosszabb időre kellett távoznia, a hím képes volt növelni a költésre fordított idejét.

A rugalmasság segíthet átvészelni a nehezebb időszakokat

Az eredmények érdekes példáját adják annak, hogyan alkalmazkodhat egy állatpár a környezet változásához.

Elsőre hátránynak tűnhet, hogy a nőstény és a hím nem egyenlő arányban végzi a költést. A kutatás alapján azonban éppen ez biztosíthat bizonyos tartalékot: mivel a hím normál körülmények között kevesebb időt tölt a fészken, szükség esetén képes nagyobb részt vállalni.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a táplálékhiánynak ne lenne következménye. A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy a fiókák kikelése után már mindkét szülőnek részt kell vennie az utódok táplálásában. Korábbi vizsgálatok pedig arra utalnak, hogy kevés élelem mellett a fiókák túlélése csökkenhet.