Gyógyító növényekkel kezelhetik sebeiket az orangutánok

Az emberek évezredek óta használnak gyógynövényeket fájdalomcsillapításra, fertőzések kezelésére és a sebek gyógyítására. Egyre több kutatás utal azonban arra, hogy a természet „patikáját” nem csak az ember fedezte fel.

Egy új tanulmány szerint a vadon élő orangutánok képesek lehetnek tudatosan gyógyhatású növényeket használni sérüléseik kezelésére. A kutatók szerint ez az egyik legerősebb bizonyíték arra, hogy legközelebbi rokonaink közül néhányan nemcsak felismerik a gyógyhatású növényeket, hanem célzottan alkalmazzák is azokat saját egészségük védelmében.

Egy sérült orangután hívta fel magára a figyelmet

A történet főszereplője egy Rakus nevű szumátrai orangután volt, amelyet az indonéziai Gunung Leuser Nemzeti Park kutatói figyeltek meg.

A hím állat arcán egy mély seb jelent meg, amelyet valószínűleg egy másik hímmel folytatott konfliktus során szerzett. A kutatók ezután rendkívül szokatlan viselkedést dokumentáltak: Rakus egy helyi kúszónövény leveleit kezdte rágni, majd a növényi nedvet és a megrágott leveleket közvetlenül a sérülésre kente.

A megfigyelések szerint a seb néhány napon belül bezáródott, néhány hét elteltével pedig szinte teljesen begyógyult, komolyabb fertőzés nyoma nélkül.

Nem akármilyen növényt választott

A kutatók szerint a választott növény, a Fibraurea tinctoria nem véletlenszerűen került az orangután „kezébe”.

A délkelet-ázsiai hagyományos gyógyászat régóta használja ezt a növényt gyulladások, fertőzések és fájdalmak kezelésére. Modern laboratóriumi vizsgálatok szerint antibakteriális, gyulladáscsökkentő, gombaellenes és antioxidáns hatású vegyületeket is tartalmaz.

A tudósok szerint ez az első dokumentált eset, amikor egy vadon élő állat ismerten gyógyhatású növényt alkalmazott közvetlenül egy nyílt seb kezelésére.

Az állatok öngyógyítása nem teljesen új jelenség

Az állatvilágban számos példát ismerünk arra, hogy különböző fajok gyógyhatású anyagokat használnak.

A csimpánzokról ismert, hogy bizonyos keserű növényeket fogyasztanak parazitafertőzések esetén, egyes madarak aromás növényeket építenek fészkeikbe a kártevők távol tartására, míg több emlősfaj agyagot vagy speciális növényeket fogyaszt méreganyagok semlegesítésére.

Az orangutánok esetében korábban már megfigyeltek olyan viselkedést, amikor bizonyos leveleket a testükre dörzsöltek izomfájdalmak enyhítésére, de a sebkezelés ennél jóval összetettebb és célzottabb magatartásnak tűnik.

Mit árul el ez az emberi orvoslás eredetéről?

A kutatás egyik legizgalmasabb kérdése az, hogy vajon honnan származik ez a tudás.

A kutatók szerint elképzelhető, hogy az ilyen viselkedések nagyon régi evolúciós gyökerekkel rendelkeznek, és már az emberek, csimpánzok és orangutánok közös őseiben is jelen lehettek. Más vélemények szerint a viselkedés egyéni tanulás vagy véletlenszerű felfedezés eredménye lehet, amely később kulturális úton terjed a populációban.

Akárhogy is történt, a megfigyelés arra utal, hogy a természetes gyógymódok használata sokkal mélyebben gyökerezhet az evolúcióban, mint korábban feltételeztük.