Ez a fosszília mindent átírhat: lehet, hogy már milliókkal korábban úgy jártunk, mint ma?

Egy új kutatás új bizonyítékokat hozott arra, hogy az ember közvetlen ősének tekinthető fajok már nagyon korán képesek voltak két lábon járni. Ez az emberi evolúció egyik legfontosabb lépése, amely most korábbra tolja vissza a járás megjelenését.

A vizsgálat középpontjában egy Sahelanthropus tchadensis nevű, közel hétmillió éves fosszília áll, amelyet Afrikában fedeztek fel évtizedekkel ezelőtt. Ezt a fosszíliát korábban főként a fejcsontja alapján ismerték, de a mostani elemzés során a combcsont és a csípő több részét is megvizsgálták.

Új módszerek, új bizonyítékok

A kutatók korszerű 3D elemzést alkalmaztak a csontok alakjának feltérképezésére. Ez lehetővé tette, hogy olyan finom anatómiai részleteket is megfigyeljenek, amelyek korábban rejtve maradtak.

Különösen fontos volt a combcsont egy kis kiemelkedése, a femorális tuberculum, amely az emberi testben a járást segítő szalag rögzüléséhez kapcsolódik. Ez a szalag a csípő stabilizálásában játszik kulcsszerepet járás közben.

Ezen túlmenően a combcsont csavarulata és a csípő izomrögzítése olyan mintázatot mutatott, amely az emberi járással kapcsolatos anatómiai funkciókra utal. Ezek a jellemzők különböznek a négylábú vagy faágakon való mászást segítő struktúráktól.

Faágakról a földre: átmeneti mozgás

A Sahelanthropus anatómiai keveréke arra utal, hogy ez a korai faj nem kizárólagosan, de jelentős mértékben használta a két lábon járást. Ugyanakkor a karcsontok és az erős felsőtest jelei azt mutatják, hogy még sok időt töltött a fák között is.

Ez azt sugallja, hogy a járás fejlődése fokozatos volt. A test alkalmazkodott a változó környezethez és életmódhoz, miközben a táplálékkeresés és a ragadozók elleni védekezés is befolyásolta a mozgásmintákat.

Miért fontos ez a felfedezés?

Az emberi evolúció egyik legnagyobb kérdése az volt, hogy mikor és hogyan alakult ki a két lábon járás. A korábbi nézetek szerint ez a képesség később jelent meg az Australopithecus fajoknál.

Ezzel szemben az új eredmények azt mutatják, hogy már a legkorábbi hominid jellegű fajok is képesek voltak legalább részben emberszerű járásra. Ez azt jelenti, hogy a járás anatómiai és funkcionális alapjai jóval korábban kialakulhattak, mint azt eddig feltételeztük.