Évszázadok alatt sem feltétlenül állnak helyre a felszántott gyepek

Egy felhagyott szántóföld néhány év alatt látványosan átalakulhat. Megjelennek a füvek és más lágyszárú növények, a korábban művelt terület pedig kívülről ismét természetes gyepnek tűnhet. Egy új nemzetközi kutatás szerint azonban a zöld felszín megtévesztő lehet: az eredeti gyep növényközösségének helyreállítása akár évszázadok alatt sem következik be teljesen.

A kutatók hat kontinens vizsgálati eredményeit összegezve azt találták, hogy a mezőgazdasági művelés után kialakuló másodlagos gyepeket más tulajdonságú növények uralják, mint azokat az ősi gyepeket, amelyeket korábban soha nem szántottak fel. Az újonnan megtelepedő fajok jellemzően gyorsabban nőnek és magasabbra törnek, miközben számos lassú növekedésű, hosszú életű faj nem képes visszatérni.

Hat kontinens gyepeit hasonlították össze

A kutatócsoport 24 korábban publikált vizsgálat eredményeit egyesítette. Minden esetben egy korábban felszántott, majd regenerálódó gyepet hasonlítottak össze egy közeli, mezőgazdasági művelés által nem érintett ősi gyeppel.

A vizsgálati helyszínek hat kontinensen helyezkedtek el, és rendkívül eltérő éghajlati körülményeket képviseltek. A kutatók összesen 742 olyan növényfajt azonosítottak, amelyek jellemzően az egyik vagy a másik gyeptípushoz kapcsolódtak.

Az egyik legnagyobb különbséget a növények élettartamában találták. Az ősi gyepekre jellemző fajok 82,9 százaléka évelő volt, míg a regenerálódó területeken ez az arány mindössze 59,7 százalékot ért el.

A gyors növekedés előnyt jelent

Az eredmények alapján a mezőgazdasági művelés után elsősorban olyan növények kerülnek előnybe, amelyek gyorsan képesek kihasználni a rendelkezésre álló erőforrásokat.

Ezeknek a növényeknek jellemzően vékonyabb, nitrogénben gazdagabb leveleik vannak, gyorsabban növekednek, és sok esetben magasabbra is nőnek. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen a magasabb növények könnyebben jutnak napfényhez, miközben árnyékba szoríthatják alacsonyabb versenytársaikat.

Az ősgyepek számos jellegzetes növénye ezzel szemben egészen más stratégiát követ. Lassan növekednek, vastagabb és tartósabb leveleket fejlesztenek, és jobban alkalmazkodtak a tápanyagszegény környezethez, az aszályhoz, a legeléshez vagy akár a természetes tüzekhez.

Éppen ezek a tulajdonságok válhatnak hátránnyá egy korábban felszántott területen, ahol a gyors növekedésű fajok hamar elfoglalhatják a rendelkezésre álló helyet.

Háromszáz év sem feltétlenül elég

A kutatás egyik legmeglepőbb eredménye az idősebb regenerálódó gyepek vizsgálatából származik.

Tizenegy korábbi tanulmány esetében azt is ismerték, hogy mennyi idő telt el a mezőgazdasági művelés megszűnése óta. A legfiatalabb, egy-kilenc éves területeken a visszatérő növények magasabbak voltak, nagyobb levelekkel és nehezebb magokkal rendelkeztek.

Tíz és kilencven év között bizonyos különbségek fokozatosan mérséklődtek. A kutatásban szereplő legidősebb másodlagos gyep azonban már mintegy 300 éve regenerálódott, és még ott is kimutatható maradt egy fontos eltérés: a növények továbbra is magasabbak voltak, mint az eredeti gyepben.

Ez azt mutatja, hogy egy ökoszisztéma külső megjelenése sokkal gyorsabban helyreállhat, mint annak belső működése és fajösszetétele.