Európából származhatnak a denevérek egy új kutatás szerint

A denevérek az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatók, eredetük azonban évtizedek óta vitatott a tudományos világban. Egy új, nagyszabású nemzetközi kutatás most arra jutott, hogy ezek a különleges emlősök valószínűleg Európában jelentek meg először, mintegy 65 millió évvel ezelőtt. A felfedezés nemcsak evolúciós történetüket írhatja át, hanem azt is segíthet megérteni, hogyan alakult ki a repülés és a hangok segítségével történő tájékozódás képessége.

A Nature folyóiratban megjelent tanulmány 103 ma élő denevérfaj genetikai állományát és 44 ősmaradványt vizsgált meg. Az eredmények új megvilágításba helyezik az emlősök evolúciójának egyik régóta megválaszolatlan kérdését.

Európában kezdődhetett a denevérek története

A denevérek eredetével kapcsolatban korábban több elmélet is született. Egyes kutatások Észak-Amerikát, mások Afrikát vagy Ázsiát jelölték meg lehetséges kiindulópontként. A bizonytalanság egyik legfontosabb oka, hogy a denevérek korai evolúciójáról viszonylag kevés fosszília maradt fenn.

Az új kutatás ezt a problémát a genetikai és őslénytani adatok együttes elemzésével próbálta áthidalni. A tudósok olyan evolúciós családfát állítottak össze, amely valamennyi ma ismert denevércsaládot képviseli.

Az eredmények szerint a denevérek közös őse a késő paleocén időszakban, körülbelül 65 millió évvel ezelőtt élhetett Európában. Leszármazottai innen először valószínűleg Afrikába, majd fokozatosan Ázsiába, Amerikába és Ausztráliába is eljutottak.

A dinoszauruszok kihalása után új lehetőségek nyíltak

A denevérek feltételezett megjelenése időben közel esik ahhoz a nagy kihalási eseményhez, amely körülbelül 66 millió évvel ezelőtt véget vetett a nem madár dinoszauruszok uralmának.

Az eseményt követően az emlősök számos új ökológiai lehetőséghez jutottak. A denevérek ősei is ebben az átalakuló világban kezdhették meg evolúciós történetüket.

A kutatás szerint a mai denevérek nagy evolúciós csoportjainak elterjedése különösen az eocén elején gyorsulhatott fel, amikor a Föld éghajlata jelentősen felmelegedett. A változó környezeti feltételek és a kontinensek közötti kapcsolatok elősegíthették, hogy ezek az állatok új élőhelyeket hódítsanak meg.

A repülés és az echolokáció már korán kialakulhatott

A denevérek különlegessége, hogy az emlősök közül egyedül ők képesek aktív, tartós repülésre. Számos fajuk emellett echolokációval, vagyis visszaverődő hanghullámok segítségével tájékozódik és találja meg zsákmányát.

Az új vizsgálat egyik fontos eredménye, hogy mindkét képesség rendkívül korán megjelenhetett a denevérek evolúciójában.

A kutatók egy kihalt denevér, a Vielasia ősmaradványának evolúciós elhelyezkedését is megvizsgálták. Eredményeik arra utalnak, hogy az echolokáció már a modern denevércsoportok elkülönülése előtt kialakulhatott.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tudósok pontosan ismernék a repüléshez vezető valamennyi evolúciós lépést. A legkorábbi átmeneti formák fosszíliái továbbra is hiányoznak.

Több mint száz faj genetikai állományát elemezték

A Bat1K nemzetközi kutatási program keretében végzett vizsgálatban 137 kutató vett részt 64 országból. A szakemberek 103 denevérfaj nagy felbontású genomját elemezték, köztük 42 újonnan összeállított genetikai állományt.

A genetikai adatokhoz részletes fosszilis vizsgálatokat is társítottak, így korábban vitatott rokonsági kapcsolatokat is sikerült pontosítaniuk.

A projekt hosszabb távú célja, hogy valamennyi ma élő denevérfaj genetikai állományáról átfogó adatbázis készüljön. Ez nemcsak az evolúciókutatásban, hanem a természetvédelemben és az orvostudományban is új lehetőségeket nyithat.