Erdőtüzek után évekig emelkedhet az arzén szintje a vizekben

Amikor egy erdőtűz lángjai kialszanak, könnyű azt gondolni, hogy a legnagyobb környezeti veszély már elmúlt. A leégett növényzet, a füst és a hamu látványos következmények, egy új tudományos áttekintés szerint azonban a felszín alatt és a közeli vízfolyásokban jóval tovább tarthat a tűz hatása.

A kutatók 20 korábbi vizsgálat eredményeit összegezve arra jutottak, hogy az erdőtüzek után gyakran megemelkedik az arzén koncentrációja a patakokban és folyókban. Bizonyos esetekben a változás nem néhány hétig vagy hónapig tartott: évekkel a tűz után is kimutatható volt.

A jelenség azért különösen fontos, mert az arzén természetes módon is jelen van a kőzetekben és a talajban, az emberi tevékenység pedig tovább növelheti egyes területek terhelését. A tűz tehát nem feltétlenül „hozza létre” a szennyezést, hanem olyan folyamatokat indíthat el, amelyek a korábban a talajban vagy más anyagokban megkötött arzént mozgékonyabbá teszik.

Húsz korábbi kutatást vizsgáltak át

A University of North Carolina at Chapel Hill és az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség, az EPA kutatói összesen 676 tudományos publikációt vizsgáltak meg. Ezek közül 105 tanulmányt részletesen is átnéztek, végül pedig 20 olyan kutatást választottak ki, amely valódi erdőtüzek után mérte az arzén mennyiségét a vízben.

A húsz tanulmányból tizenhat az arzén koncentrációjának növekedését vagy valószínű növekedését jelezte. A felszíni vizeket vizsgáló 17 kutatásból pedig 15 számolt be emelkedésről.

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák a bizonytalanságokat is. A vizsgálatok módszertana és helyszínei jelentősen különböztek, ezért az eredményekből egyelőre nem lehet minden erdőtűzre érvényes pontos értéket meghatározni.

Az első nagy eső lehet az egyik legkritikusabb időszak

A folyamat egyik legfontosabb mozgatórugója nem maga a tűz, hanem az utána érkező csapadék.

Egy egészséges erdőben a növényzet felfogja az eső egy részét, a gyökérzet pedig stabilizálja a talajt. Erdőtűz után azonban a növénytakaró eltűnhet, miközben a hő hatására a talaj vízbefogadó képessége is megváltozhat.

A következő nagyobb eső ezért könnyebben végigfolyik a felszínen, magával sodorva a hamut és a talaj felső rétegének részecskéit. Ha ezek arzént tartalmaznak, a szennyezőanyag a közeli patakokba, folyókba és víztározókba kerülhet.

A vizsgált húsz tanulmányból tizenkettő a felszíni lefolyást nevezte meg az arzénszállítás fő vagy valószínű mechanizmusaként. Mind a tizenkét esetben magasabb arzénszintet mértek a tűz után.