ENSZ-jelentés: az északi-sarki jég és a korallzátonyok kritikus ponthoz közelednek

Az óceánok évtizedek óta tompítják a klímaváltozás hatásait. Elnyelik az emberi tevékenységből származó többlethő nagy részét, valamint a légkörbe kerülő szén-dioxid jelentős hányadát. Egy új ENSZ-jelentés szerint azonban az óceánok teherbíró képessége sem végtelen, és több kulcsfontosságú tengeri ökoszisztéma már veszélyesen közel került olyan fordulópontokhoz, amelyek után a változások visszafordíthatatlanná válhatnak.

Az ENSZ harmadik World Ocean Assessment jelentése több mint 600 kutató munkájára épül, elkészítése közel öt évig tartott, és átfogó képet ad a 2018 és 2023 közötti időszak óceáni folyamatairól. A dokumentum szerint a sarkvidéki tengeri jég gyors ütemben zsugorodik, a korallzátonyok pedig olyan mértékű hőstressznek vannak kitéve, amely a század közepére a jelenlegi zátonyrendszerek jelentős részének eltűnéséhez vezethet.

Az óceánok eddig elnyelték a felmelegedés jelentős részét

A jelentés egyik legfontosabb megállapítása, hogy az óceánok nyelték el az emberi eredetű felmelegedés több mint 90 százalékát, valamint a kibocsátott szén-dioxid mintegy 30 százalékát. Ennek köszönhető, hogy a légkör felmelegedése nem zajlott még gyorsabban. Ugyanakkor az energia nem tűnik el: a tengerek fokozatosan felmelegszenek, ami hatással van a vízszintre, az élővilágra és a globális időjárási rendszerekre is.

A kutatók szerint az 1955 óta felhalmozódott óceáni hőtöbblet mintegy 16 százaléka mindössze az elmúlt öt évben került a tengerekbe. Ez jól mutatja, hogy a folyamat nem lassul, hanem gyorsul.

Egy nyári, jégmentes Északi-sarkvidék már nem távoli forgatókönyv

Az ENSZ-jelentés szerint az Északi-sarkvidék minden vizsgált kibocsátási forgatókönyv esetén tovább veszít tengeri jégkiterjedéséből. A legkorábbi modellek alapján akár már a 2030-as években előfordulhat olyan szeptember, amikor az Északi-sarki-óceán gyakorlatilag jégmentessé válik. A század közepére ez egyre valószínűbb forgatókönyvvé válhat.

A sarkvidéki jég eltűnése nem pusztán környezetvédelmi kérdés. Az új hajózási útvonalak megnyílása geopolitikai versenyt indíthat el az Egyesült Államok, Oroszország és Kína között, miközben a jég visszahúzódása tovább gyorsíthatja a felmelegedést. A fehér jég ugyanis visszaveri a napsugárzás jelentős részét, míg a sötétebb óceánfelszín több hőt nyel el.

A korallzátonyok lehetnek a klímaváltozás első nagy vesztesei

A jelentés egyik legkomolyabb figyelmeztetése a korallzátonyokra vonatkozik. A tudósok szerint ha a globális átlaghőmérséklet tartósan meghaladja az iparosodás előtti szinthez képest az 1,5 Celsius-fokos emelkedést, a jelenlegi melegvízi korallzátonyok akár 90 százaléka is eltűnhet.

A tengeri hőhullámok egyre gyakoribbak, miközben a koralloknak nincs elegendő idejük regenerálódni két extrém esemény között. A zátonyok nemcsak látványos természeti képződmények: több százmillió ember megélhetése, halászata és partvédelme függ tőlük.

A korallzátonyok helyzetét több független kutatás is a klímaváltozás egyik legközelebbi fordulópontjaként említi. Számos szakértő szerint ez lehet az első olyan globális ökoszisztéma, amelynek nagymértékű összeomlása még a század közepe előtt bekövetkezhet.

Miért fontos ez Európa számára?

Bár a korallzátonyok többsége távol található Európától, a tengeri rendszerek összekapcsolódnak. Az óceánok hőmérsékletének emelkedése és a sarkvidéki jég visszahúzódása hatással lehet az Atlanti-óceán áramlási rendszereire is.

Ha az északi térségekbe kevesebb sós és hideg víz süllyed le, az hosszabb távon Európa csapadékviszonyaira, vihartevékenységére és hőhullámaira is hatással lehet.