Emberek által korábban soha nem látott, 3000 éves hatalmas fákat fedeztek fel tudósok

A botanikusok nemrég megerősítették, hogy a Tanzánia Udzungwa-hegységében felfedezett hatalmas fa egy teljesen új faj: a Tessmannia princeps.

A kutatócsoportot Andrea Bianchi kertész, a trentói MUSE Tudományos Múzeum munkatársa vezette. Csapata tanzániai szakértőkkel együtt dolgozott a faj és távoli élőhelyének dokumentálásán.

A Tessmannia princeps felfedezése

Bianchi és a helyi növénykutatók 2019-ben a Boma la Mzinga és az Uluti Village erdőrezervátum területén térképezték fel a növényvilágot, amikor szinte szó szerint beleütköztek egy hatalmas, szürke kérgű fába, amelynek faját nem ismerték.

„Már ez önmagában is kirázó élmény volt – ha nem tudtuk, mi ez, akkor valószínűleg valami igazán különleges lehet” – emlékezett vissza Bianchi.

Az Udzungwa-hegység további feltérképezése során csupán mintegy száz kifejlett egyedet találtak, szétszórva két meredek völgyben. Mindegyik fa koronája jóval a környező lombkorona fölé magasodott.

A „princeps” fajnév latinul „legkiválóbbat” jelent, és a koronák kiemelkedő formájára, valamint a tájat uraló, masszív, támfalgyökerekkel megtámasztott törzsekre utal.

Mekkora és milyen idős?

A legnagyobb mért példányok közel 40 méteres magasságot érnek el, törzsük átmérője kilenc láb (közel 2,7 méter), míg a tövüket körülölelő támfalgyökerek akár egy méter mélyen kapaszkodnak a talajba.

Egy természetesen kidőlt példány keresztmetszete 12–15 évgyűrűt mutatott centiméterenként, ami rendkívül lassú növekedési ütemre utal – így a legidősebb egyedek akár 2000–3000 évesek is lehetnek.

Bianchi a gyűrűk számlálását „türelmes munkának” nevezte. „Olyan, mintha civilizációk élettartamán keresztül tekintenénk vissza” – fogalmazott kollégáival folytatott beszélgetése során.

Ez az elképesztő élettartam a Tessmannia princepst olyan fák mellé emeli, mint a sörtetoboz-fenyők vagy az óriás mamutfenyők – noha ez az új faj nedves esőerdőkben él, nem a száraz hegyoldalakon, ahol a legtöbb matuzsálemi korú fa megtalálható.

A Tessmannia princeps különleges anatómiája

A tudósok a fát a „lombkoronából kinövő” fajok közé sorolják, ami azt jelenti, hogy a koronája túlnyúlik az általános erdőtetőn, maximális napfényt gyűjtve be, miközben mikroklímát alakít ki a lombozat alatt.

Támfalgyökerei hatalmasak – némelyik akár 18 méteres magasságig is felível –, ezek vezetik le a mechanikai feszültséget a sekély, laza esőerdei talajba.

A fa fényes levelei több pár levélkéből állnak, míg krémfehér szirmait sárga mirigyek pettyezik. Ezek a virágok olyan illatot árasztanak, amelyet a helyi vezetők már jóval azelőtt érzékelnek, hogy a fa maga láthatóvá válna.

Annak ellenére, hogy hatalmas, a Tessmannia princeps védtelennek tűnik: nincsenek tüskéi vagy tövisei. A védekezésben a mérete, illetve a még feltárásra váró kémiai mechanizmusok segíthetik.

Miért maradt rejtve ilyen sokáig?

Az Udzungwa-hegység a Keleti Ív-hegység része, amelyet évmilliós stabilitás és rendkívül tagolt domborzat jellemez – ezek endemikus fajok menedékei.

A régió falvai többnyire a völgyek alján helyezkednek el, míg a fák felfedezett élőhelye 1200–1500 méteres magasságban található, távol a mezőgazdasági területektől és a szokásos gyalogutaktól.

A gyakori ködfelhők, a meredek hegygerincek és a 2016 óta érvényben lévő jogi védettség mind hozzájárultak ahhoz, hogy az itt élő lassan növekvő fák zavartalanul fejlődhettek.

Még a tapasztalt helyi botanikusok is úgy vélték 2019-ig, hogy minden nagy hüvelyes fát ismernek a régióban, ami jól mutatja, mennyire könnyű figyelmen kívül hagyni akár hatalmas élőlényeket is a sűrű trópusi esőerdőkben.

A Tessmannia princeps felfedezése így nemcsak a tudósokat, hanem a helyieket is meglepetésként érte.

A Tessmannia princeps megőrzése

Ez az újonnan leírt faj megfelel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) „sebezhető” kategóriájának, mivel elterjedése rendkívül korlátozott, és a becsült egyedszám kevesebb mint 1000.

Bár a fakitermelés tilos a rezervátumokban, a közeli farmok, bozótvágó ösvények és a lehetséges infrastrukturális munkálatok (pl. útfelújítások) közvetett fenyegetést jelentenek a talaj tömörödése és a tűzveszély révén.

Arafat Mtui, az Udzungwa Ökológiai Megfigyelő Központ munkatársa hangsúlyozta: minden új felfedezés kiemelt figyelmet érdemel az ökológiai kutatásban, különösen az elterjedés és a veszélyeztető tényezők feltérképezése terén. A Tessmannia princeps ezért fontos szerepet kaphat a természetvédelmi folyosók helyreállításában is.

A közösségi alapú programok – amelyek kártalanítást nyújtanak a földtulajdonosoknak az erdővédelemért – most ezt a fajt hivatkozzák példaként arra, hogy még szűk élőhelysávok megőrzése is kulcsfontosságú lehet a biológiai sokféleség megóvásában.

Mit tanulhatunk az ősi fáktól?

A trópusi éghajlatú erdőkben a fák hosszú élettartama rendkívül ritka, mivel a bomlást gyorsítják a gombák, rovarok és viharok. A Tessmannia princeps évezredes fennmaradása így új kérdéseket vet fel a fa kémiai összetételével és a nedves klímában történő évgyűrűképződéssel kapcsolatban.

A 4800 éves sörtetoboz-fenyőhöz (Pinus longaeva) való hasonlítás arra utal, hogy ezek a fák hasonló túlélési stratégiákat alkalmaznak: például sűrű szövetű faanyag, lassú anyagcsere és ritka, de nagy növekedési periódusok, amelyek kedvező környezeti évtizedekhez köthetők.

A Tessmannia princeps minden egyede hatalmas mennyiségű szenet tárol – ezzel stabilizálja a talajt, támogatja az aljnövényzet sokféleségét, és évgyűrűiben őrzi a régió éghajlati változásainak krónikáját.

A kutatók jelenleg élő magminták radiokarbonos kormeghatározására készülnek, hogy pontosítsák az életkor-becslést, és teszteljék, hogy a csapadék változásai milyen kémiai nyomokat hagynak a fában – olyan adatokat keresnek, amelyek a jövőben élesíthetik a regionális klímamodelleket.

Forrás: earth.com

Fotó: Canva