Egyre gyorsabban válthatják egymást az aszályok és árvizek

A klímaváltozás nemcsak az aszályok és árvizek gyakoriságát változtatja meg. Egyre fontosabbá válik egy kevésbé ismert jelenség is: amikor egy terület rövid időn belül az egyik szélsőségből a másikba kerül. Hosszú száraz időszak után hirtelen özönvízszerű esőzések érkezhetnek, vagy éppen egy nedves periódust követhet gyors kiszáradás.

Ezt a jelenséget gyakran „hidrológiai ostorcsapásnak” nevezik. Egy új, Kínára összpontosító kutatás szerint a globális felmelegedés előrehaladtával nemcsak gyakoribbá válhatnak ezek a gyors váltások, hanem egyre kevesebb idő telhet el a két szélsőség között.

Egy hónapról alig több mint három hétre csökkenhet az átmenet

A kutatók három jelenséget vizsgáltak: az aszály és árvíz közötti gyors váltásokat összességében, az aszályból árvízbe, illetve az árvízből aszályba történő átmeneteket.

Az eredmények szerint történelmileg átlagosan valamivel több mint 30 nap telt el a két szélsőség között. A modellezés alapján 4,5 Celsius-fokos globális felmelegedés mellett ez körülbelül 24 napra csökkenhet. Minden további fél Celsius-fokos melegedéssel átlagosan 1,44 százalékkal rövidült az átmeneti idő a vizsgált forgatókönyvekben.

Közben maguk az események is gyakoribbá válhatnak. A vizsgálatban minden további 0,5 Celsius-fokos felmelegedéshez átlagosan 10,09 százalékos gyakoriságnövekedés és az érintett terület 9,22 százalékos bővülése társult. Az aszályból árvízbe történő átmenetek mutatták a legnagyobb érzékenységet a melegedésre.

Miért veszélyesebb két egymást követő szélsőség?

Egy aszály önmagában is súlyos károkat okozhat a mezőgazdaságban és a vízellátásban. Egy árvíz pedig elöntheti a termőföldeket, károsíthatja az infrastruktúrát és veszélyeztetheti az embereket.

Ha azonban a két esemény rövid időn belül követi egymást, a hatások összeadódhatnak. Egy aszálytól legyengült mezőgazdasági területnek például nincs ideje regenerálódni, mielőtt nagy mennyiségű csapadék érkezik.

A jelenség a katasztrófavédelmet is új helyzet elé állítja. Miközben egy térség még az egyik szélsőséges esemény következményeit kezeli, már a következőre kellene felkészülnie.

Korábbi globális vizsgálatok szintén arra jutottak, hogy a súlyos száraz és nedves szélsőségek egymást követő előfordulása egyre fontosabb éghajlati kockázat.

Kínában két térség különösen veszélyeztetett

Az új kutatás alapján a Jangce vízgyűjtője és az Észak-kínai-alföld különösen kitett a gyors hidrológiai változásoknak. Ezek nemcsak sűrűn lakott területek, hanem Kína gazdasága és mezőgazdasága szempontjából is kiemelt jelentőségű régiók.

A gazdasági kitettség a modellek szerint meredeken növekedhet.

A szegényebb közösségeket arányaiban nagyobb változás érheti

A kutatás társadalmi szempontból is fontos eredményt hozott. A gazdagabb térségekben abszolút értékben több ember és nagyobb gazdasági vagyon lehet kitéve a szélsőségeknek, az alacsonyabb jövedelmű népességnél azonban gyorsabban nőhet a kitettség aránya.

Ez azért különösen problémás, mert a szegényebb közösségek általában kevesebb erőforrással rendelkeznek a védekezésre és a károk utáni helyreállításra. Ha pedig az egyik katasztrófa után gyorsan érkezik a következő, a regenerálódásra rendelkezésre álló idő is rövidebb lesz.