Egymillió éves barlang tárta fel Új-Zéland elveszett élővilágát

Amikor Új-Zéland kihalt állatairól esik szó, a legtöbben a ma már kritikusan veszélyeztetett kakapóra gondolnak. A tudósok hosszú ideig úgy vélték, hogy a szigetvilág élővilágának legnagyobb átalakulása az ember érkezése után következett be. Egy új felfedezés azonban azt mutatja, hogy a természet már jóval korábban is drámai változásokat idézett elő.

A kutatók egy Északi-szigeten található, Waitomo közelében fekvő barlangban olyan fosszíliákat találtak, amelyek körülbelül egymillió évesek. A leletek egy eddig szinte teljesen ismeretlen korszak élővilágát mutatják be, és arra utalnak, hogy számos madárfaj már az ember megjelenése előtt eltűnt Új-Zélandról.

Két vulkánkitörés között konzerválódott időkapuszula

A Moa Eggshell Cave nevű barlang különlegessége, hogy fosszíliái két jól datálható vulkáni hamuréteg közé záródtak.

A régebbi hamuréteg körülbelül 1,55 millió évvel ezelőtt rakódott le, míg a fiatalabb nagyjából 1 millió éves. Emiatt a kutatók szokatlan pontossággal tudták meghatározni a csontok korát. A lelőhely egy olyan időszakot dokumentál, amelyből korábban szinte semmilyen fosszilis bizonyíték nem állt rendelkezésre Új-Zélandon.

A paleontológusok gyakran nevezik az ilyen lelőhelyeket időkapuszulának, mivel egy adott korszak ökológiai állapotát szinte érintetlen formában őrzik meg.

Eltűnt madarak és egy új kakapó-rokon

A kutatócsoport összesen 12 madárfaj és 4 békafaj maradványait azonosította.

A legizgalmasabb leletek közé tartozik egy eddig ismeretlen papagájfaj, amely a mai kakapó ősi rokona lehetett. A csontok alapján elképzelhető, hogy ez az ősi madár még képes volt repülni, míg mai rokona, a kakapó a világ egyetlen röpképtelen papagája.

A kutatók egy ősi takahé-rokont és egy olyan galambfajt is találtak, amelynek ma már nincs megfelelője Új-Zélandon. A fosszíliák alapján úgy tűnik, hogy az akkori madárvilág jelentősen különbözött attól, amelyet az első emberek később megismertek.

A békák szinte semmit sem változtak

A barlang nemcsak eltűnt fajokról mesél.

A kutatók négy őshonos békafaj maradványait is megtalálták. A vizsgálatok szerint ezek az állatok közel egymillió év alatt alig változtak.

Ez az úgynevezett evolúciós stabilitás ritka példája. Miközben a madárvilág jelentős része kicserélődött, ezek a békák gyakorlatilag változatlanul fennmaradtak.

Nem az ember volt az első nagy átalakító

A felfedezés egyik legfontosabb tanulsága, hogy Új-Zéland élővilágát már jóval az ember megjelenése előtt is komoly természetes folyamatok formálták.

A kutatók szerint a vulkáni kitörések, az éghajlati változások és az élőhelyek átalakulása miatt a madárfajok 33–50 százaléka eltűnhetett vagy lecserélődhetett az egymillió éves időszak során. Ez arra utal, hogy a kihalás és az új fajok megjelenése a sziget történetének természetes része volt.

Ez természetesen nem csökkenti az emberi hatások jelentőségét. Az elmúlt ezer évben az emberek által okozott élőhelypusztítás és a behurcolt ragadozók még gyorsabb és nagyobb mértékű fajvesztést idéztek elő.