Egyetlen tengeri madárban 894 műanyagdarabot találtak

A tengeri műanyagszennyezés egyik leglátványosabb következménye, amikor állatok belegabalyodnak a vízben sodródó hálókba vagy más hulladékokba. Van azonban egy kevésbé feltűnő veszély is: számos tengeri madár egyszerűen lenyeli a műanyagot. Egy 16 éven át tartó ausztrál kutatás szerint a legsúlyosabban érintett madarak szervezetébe az utóbbi néhány évben minden korábbinál több műanyag került.

Az Ausztráliához tartozó Lord Howe-szigeten 2025-ben olyan példányt is találtak, amelynek emésztőrendszeréből 894 műanyagdarab került elő. Ezek együttes tömege 64,21 gramm volt. Egy évvel később egy másik madárban 644 darabot találtak, ezek tömege pedig még nagyobb, 67,4 gramm volt.

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága azonban nem pusztán a rekordmennyiség. A tudósok szerint a hagyományos mérési módszerek akár el is rejthetik, milyen gyorsan súlyosbodik a probléma.

Tizenhat évig figyelték a madarakat

A kutatók 2010 és 2026 között vizsgálták a Lord Howe-szigeten élő madarakat. Ez a hosszú időszak lehetővé tette, hogy ne csak egy-egy különösen rossz évet lássanak, hanem azt is megfigyeljék, hogyan változik hosszabb távon a lenyelt műanyag mennyisége.

A fiatal madarak körülbelül 75–85 százalékánál találtak műanyagot a vizsgálati időszak jelentős részében. Első pillantásra tehát úgy tűnhetett, hogy a helyzet viszonylag stabil.

A kutatók azonban nem álltak meg annál a kérdésnél, hogy egy madár lenyelt-e műanyagot. Azt is megvizsgálták, hogy mennyi került az egyes állatok szervezetébe.

Ekkor vált láthatóvá az igazán aggasztó tendencia.

Évről évre megdőltek a rekordok

2012-ben egy fiatal madárban 276 műanyagdarabot találtak. A kutatók akkor azt feltételezték, hogy egy ekkora állat ennél sokkal nagyobb terhelést valószínűleg már nem is tudna elviselni.

A következő évek azonban megcáfolták ezt.

2023-ban egy madárból 403, 2024-ben 407, 2025-ben pedig már 894 műanyagdarab került elő. A kutatók szerint 2023 és 2026 között olyan hirtelen növekedés következett be a legsúlyosabb esetekben, amely a teljes, 16 éves adatsorban egyértelműen kirajzolódik.

Ez arra is rávilágít, milyen könnyen félrevezető lehet egy rövid kutatás. A tudósok kiszámították, milyen következtetésre jutottak volna, ha csak három- vagy ötéves időszakokat vizsgálnak. Egyes rövid időszakok alapján úgy tűnt volna, hogy csökken a műanyagterhelés, mások alapján stagnál, megint más időszakok pedig növekedést mutattak.

Hosszabb, tízéves időszakokat vizsgálva viszont már sokkal világosabban kirajzolódott a romló tendencia.

Hogyan kerül ennyi műanyag egy madárba?

A tengeri madarak hatalmas területeket járnak be táplálék után kutatva. A Lord Howe-szigeten költő példányok a Tasman-tenger jelentős részét bejárhatják, ezért a szervezetükben megtalált hulladék nem feltétlenül a sziget közvetlen környezetéből származik.

A madarak különböző műanyagdarabokat téveszthetnek össze természetes táplálékukkal. Ez különösen súlyos problémát jelenthet a fiókáknál, mivel a szülők az összegyűjtött táplálékkal együtt a lenyelt műanyagot is továbbadhatják nekik.

A mostani vizsgálat során a kutatók nemcsak ismeretlen eredetű töredékeket találtak. Egyes időszakokban növekedett a palackkupakok és az apró ipari műanyag-granulátumok előfordulása is.