Egy rossz falat emléke örökre megmarad: az ételmérgezés maradandó nyomot hagy az agyban

Az ételmérgezés nem csupán egy múló rosszullét – új kutatások szerint olyan mélyreható agyi változásokat idézhet elő, amelyek hosszú távon formálják viszonyunkat az ételekhez. A Princeton Egyetem idegtudósainak lenyűgöző tanulmánya most feltárta azt az agyi mechanizmust, amely megmagyarázza, miként rögzülhet egyetlen rossz étkezési élmény egy életre szóló emlékként.

Ez a felfedezés nemcsak az étkezési averziók, hanem a traumás emlékek, például a poszttraumás stressz-zavar (PTSD) megértésében is kulcsszerepet játszhat.

Az egyszeri tanulás hatalma

Mindannyian hallottunk már történeteket arról, hogy valaki soha többé nem eszik kagylót vagy tojássalátát egy kellemetlen gyomorrontás után. Christopher Zimmerman, a Princeton Neuroscience Institute posztdoktori kutatója hasonló anekdoták inspirációjára kezdett bele kollégáival egy kísérletsorozatba: mi történik az agyban, amikor a test késleltetett módon társítja az ételt a rosszulléttel?

Zimmerman és csapata az úgynevezett “egyszeri tanulás” jelenségét vizsgálta, amely során egyetlen élmény is elég ahhoz, hogy mély, hosszan tartó emléket hagyjon hátra – különösen, ha negatív következményei voltak.

Íz, idő, betegség – és az agy memóriája

A kísérletek során az egereket egy új ízzel – szőlőízű Kool-Aid-del – ismertették meg. A cukros, többrétegű ízprofil jobban utánozta a valódi ételélményeket, mint a korábbi, egyszerű cukros oldatok.

A rágcsálók minden alkalommal kis adag italt kaptak, amikor bedugták az orrukat egy portba. Harminc perccel később – tehát jóval az étkezés után – enyhe rosszullétet idéztek elő náluk egy injekcióval. A kísérlet célja az volt, hogy modellezzék azt a késleltetett kapcsolatot, amely valós ételmérgezés esetén is fennáll.

Amikor két nappal később újra választási lehetőséget kaptak a Kool-Aid és a víz között, az egerek határozottan elkerülték az ízesített italt – egyértelmű jeleként annak, hogy az agyuk összekapcsolta az ízt a kellemetlen élménnyel.

A központi amygdala szerepe: a félelem és tanulás kapuja

A kutatók agyi képalkotó eljárásokkal azonosították, hogy mely terület aktiválódik a tanulási folyamat különböző szakaszaiban. A főszereplő: a központi amygdala, az agy mélyén elhelyezkedő, mandula alakú régió, amely régóta ismert az érzelmi tanulásban és félelemfeldolgozásban betöltött szerepéről.

Zimmerman így fogalmazott:

„Az amygdala akkor aktív, amikor az egér iszik, amikor rosszul érzi magát, és napokkal később is, amikor újra felidézi ezt a negatív emléket.”

Ez a háromszoros aktivitás különösen figyelemre méltó: az amygdala nemcsak az érzékszervi tapasztalatot dolgozza fel, hanem „összeköti a pontokat” – még akkor is, ha az íz és a betegség között időbeli szakadék van.

A bél-agy kapcsolat: amikor a gyomor tanítja az agyat

A tanulmány egyik legizgalmasabb aspektusa, hogy sikerült azonosítani egy neurális hidat a bél és az agy között. Ez a kapcsolat olyan hátsó agyterületeken található idegsejtekből indul ki, amelyek a CGRP (calcitonin gene-related peptide) nevű fehérjét termelik, és közvetlenül jelzik a központi amygdala felé, ha a test megbetegszik.

A kutatók mesterségesen aktiválták ezeket a sejteket – anélkül, hogy valós betegség lépett volna fel. Ennek hatására az egerek ugyanúgy elutasították a Kool-Aid ízét, mint a valódi betegség után.

Witten professzor így fogalmazott:

„Olyan volt, mintha az egerek visszagondoltak volna a tapasztalataikra, és így döntöttek volna az elkerülés mellett. Hihetetlen volt ezt látni az egyes neuronok szintjén.”

Időn kívül tanulni: a kutatás jelentősége túlmutat az ételen

Bár a tanulmány fókuszában az étkezési averziók álltak, a tudósok szerint az eredmények messze túlmutatnak a vacsoraasztalon.

Zimmerman kifejtette:

„A való életben gyakran időbeli eltolódással tanulunk – egy döntés következményei órákkal, napokkal vagy akár évekkel később jelentkeznek. A laboratóriumban ritkán vizsgáljuk az ilyen késleltetett tanulást, ezért eddig nem igazán értettük az agyi mechanizmusokat.”

Ez a kutatás nemcsak az ételundor hátterét tárja fel, hanem a traumás élmények feldolgozásának működését is megvilágíthatja. Akárcsak az ételmérgezésnél, a traumás eseményeket gyakran csak késleltetett módon követik tünetek, mégis intenzív és tartós emléknyomot hagynak.

Lehetséges új irány a terápiában?

A központi amygdala és a CGRP-sejtek aktivitásának feltérképezése azt is felveti, hogy ezek az idegpályák akár terápiás célponttá is válhatnak. Az ilyen típusú kutatások segíthetnek jobban megérteni, hogyan lehet „újrahuzalozni” az agyat – például PTSD-ben szenvedőknél, akiknél a múltbéli élmények tartós, káros hatással bírnak a jelen viselkedésére.

Egyetlen falat – egy életre szóló emlék

Az étel nem csupán táplálék. Egy-egy íz képes előhívni gyermekkori emlékeket, nosztalgiát vagy – ahogy ez a kutatás is bizonyítja – akár évekig tartó undort. A Princeton Egyetem új eredményei közelebb visznek minket annak megértéséhez, hogyan működik az agy memóriagépezete, és hogyan véd meg minket attól, hogy kétszer lépjünk ugyanabba a tálba.

Forrás:
Az eredeti tanulmány a Nature folyóiratban jelent meg.