arrow-leftarrow-rightchevron-downchevron-leftchevron-rightchevron-upfacebook-altfacebookinfoinstagrampinterestplay-circlequotesettingstiktokyoutube

Amikor egy méh megtalál egy virágot, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy elsősorban a színek vagy a véletlen vezetik. A valóság azonban ennél sokkal összetettebb. A természetben szinte minden élőlény folyamatosan kémiai üzenetek milliárdjait küldi és fogadja.

Egy új kutatás szerint ezek a jelek nem különálló információmorzsák, hanem egyetlen hatalmas, összefüggő rendszert alkotnak. A tudósok ezt „kémiai tájképnek” vagy „kémiai biodiverzitási hálózatnak” nevezik, amely a levegőben, a vízben és a talajban egyszerre köti össze a növényeket, állatokat és mikroorganizmusokat.

A természet folyamatosan „beszél”

A legtöbb élőlény nem hangokkal kommunikál.

A virágok illatanyagokat bocsátanak ki, hogy magukhoz vonzzák a beporzókat. A sérült növények vegyületeket engednek a levegőbe, amelyek figyelmeztethetik a szomszédos növényeket a veszélyre. Egyes kukoricafajok például olyan anyagokat termelnek, amelyek ragadozó fonálférgeket vonzanak a gyökereiket támadó lárvák ellen.

A rovarok, madarak, emlősök és talajlakó mikroorganizmusok szintén kémiai jelek segítségével tájékozódnak. Az élővilág jelentős része valójában egy olyan információs rendszerben működik, amely az ember számára szinte teljesen láthatatlan.

Nem egyetlen illat számít, hanem az egész keverék

A kutatás egyik legfontosabb felismerése, hogy a természetben ritkán létezik egyetlen önálló kémiai jel.

A különböző növények, állatok és mikroorganizmusok által kibocsátott anyagok összekeverednek, és egy folyamatosan változó „kémiai felhőt” alkotnak. A kutatók szerint ezek a keverékek olyan új tulajdonságokat hozhatnak létre, amelyek az egyes vegyületekből önmagukban nem lennének előre jelezhetők.

Ez hasonló ahhoz, ahogyan egy zenekar hangzása sem vezethető vissza egyetlen hangszer hangjára. Az ökológiai hatásokat sokszor maga az összhang hozza létre.

Egy rét és egy patak is összekapcsolódhat

A tudósok szerint a kémiai tájképek nem állnak meg az élőhelyek határainál.

A növények által kibocsátott illatanyagok messzire sodródhatnak a széllel, a talajban mozgó vegyületek pedig más élőlények viselkedését is befolyásolhatják. Egy virágos rét, egy közeli erdőfolt vagy akár egy patakpart ökológiai kapcsolatai részben ezen a láthatatlan kémiai hálózaton keresztül működhetnek.

A kutatók szerint emiatt a biodiverzitás hatásai sokkal messzebbre nyúlhatnak, mint azt korábban gondolták.

A légszennyezés szétzilálhatja az üzeneteket

A rendszer egyik legérzékenyebb pontja a szennyezés.

Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy az ózon és más légszennyező anyagok lebontják a virágillatok egy részét, még mielőtt azok eljutnának a beporzókhoz. Egyes esetekben a virágok illatjeleinek hatótávolsága akár 75 százalékkal is csökkenhet.

Ha a beporzók nem találják meg a virágokat, a növények szaporodási sikere romlik. A kutatók szerint ez egy olyan láncreakciót indíthat el, amely végül az egész ökoszisztéma működésére hatással lehet.

 

 

Hozzászólás írása

Ajaj, nem vagy bejelentkezve! Te tudtad, hogy a fenti cikk elolvasásáért pontot kaptál volna a PlanetZ oldalán? Regisztrálj 1 perc alatt az alábbi linken, gyűjts pontot a cikkek elolvasásáért, kommentelésért és megosztásért. Legyél aktív tag és váltsd be a pontjaid értékes ajándékokra!