Begurult az ENSZ főtitkára az éghajlatváltozás hatása és a tétlenség miatt

A világ fordulóponthoz érkezett. A globális hőmérséklet folyamatos emelkedésével az éghajlatváltozás hatása minden eddiginél nyilvánvalóbbá vált. A Csendes-óceáni Szigetek Fórumának vezetői a közelmúltban Tonga szigetországban tartott összejövetelen találkoztak, hogy foglalkozzanak ezzel a sürgető problémával. Üzenetük egyértelmű volt: a csendes-óceáni szigetek népei szenvednek az éghajlatváltozás következményeitől, annak ellenére, hogy kevéssé járulnak hozzá annak okozásához.

A tongai találkozó

A Csendes-óceáni Szigetek Fóruma, a Csendes-óceán különböző szigetországainak vezetői nemrégiben Tongában találkoztak, hogy megvitassák az éghajlatváltozás sürgős kérdését. A fórum, amely az együttműködés és a közös fellépés platformjaként szolgál, egyre inkább a régió előtt álló környezeti kihívásokra összpontosít. A fórumon a frusztráció és a sürgősség érzése volt az uralkodó.

“A kis szigetek nem járulnak hozzá az éghajlatváltozáshoz, de mindaz, ami az éghajlatváltozás miatt történik, itt megsokszorozódik” – mondta el António Guterres, az ENSZ főtitkára a találkozón

A vezetők hangsúlyozták, hogy nemzeteik az éghajlatváltozás hatásainak leginkább kitett országok közé tartoznak, miközben minimális mértékben járultak hozzá a problémához. A hatás és a felelősség közötti egyenlőtlenség kollektív felháborodáshoz vezetett, amely jelentősebb globális fellépést és támogatást követel.

Az éghajlatváltozás hatása miatt szenvednek a Csendes-óceáni Szigetek

A csendes-óceáni szigetek földrajzi és gazdasági jellemzőik miatt különösen érzékenyek az éghajlatváltozás hatásaira. A tengerszint emelkedése, a szélsőséges időjárási események gyakoribbá válása és az óceánok hőmérsékletének változása egzisztenciális veszélyt jelent ezekre a nemzetekre. A szigetek közül sok alacsonyan fekvő, így az áradásoknak és az eróziónak is ki vannak téve. Egyes esetekben egész közösségek kényszerültek áttelepülni, ami kitelepítéshez és a kulturális örökség elvesztéséhez vezetett.

Ráadásul e szigetországok gazdasága nagymértékben függ a természeti erőforrásoktól, a turizmustól és a mezőgazdaságtól. Az éghajlatváltozás megzavarja ezeket az ágazatokat, gazdasági instabilitást okozva és veszélyeztetve a megélhetést. Például a korallok kifehéredése, amely az óceánok hőmérsékletének emelkedése miatt következett be, tönkretette a tengeri ökoszisztémákat, és hatással volt a biológiai sokféleségre és a halászati iparra egyaránt.

“Az ok egyértelmű: az üvegházhatású gázok – amelyek túlnyomórészt a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származnak – megfőzik a bolygónkat” – tette hozzá a főtitkár.

A globális felelősség

A fórumon felvetett egyik legfontosabb pont az éghajlati igazságosság fogalma volt. A vezetők amellett érveltek, hogy az iparosodott országoknak, amelyek történelmileg a legnagyobb mértékben járultak hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához, nagyobb felelősséget kellene vállalniuk az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésében. Ez magában foglalja a pénzügyi segítségnyújtást, a technológiai támogatást és a kapacitásépítést az olyan sebezhető régiók számára, mint a csendes-óceáni szigetek.

Emellett erőteljesebb nemzetközi megállapodásokat és politikákat szorgalmaznak a kibocsátások megfékezése és a fenntartható gyakorlatok előmozdítása érdekében. A vezetők hangsúlyozták, hogy bár a helyi és regionális erőfeszítések kulcsfontosságúak, nem elegendőek az éghajlati válság globális jellegének kezeléséhez. Átfogó és összehangolt globális fellépésre van szükség a további károk megelőzése és a sebezhető közösségek védelme érdekében.

Az innováció és a kutatás szerepe

A politikai és pénzügyi támogatás mellett a vezetők kiemelték az innováció és a tudományos kutatás fontosságát az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Olyan új technológiák kifejlesztésére és alkalmazására van szükség, amelyek segíthetnek az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésében és a hatásokhoz való alkalmazkodásban. Ez magában foglalja a megújuló energiaforrások, a fenntartható mezőgazdaság és az ellenálló infrastruktúra fejlesztését.

Emellett olyan inkluzívabb és együttműködésen alapuló kutatási erőfeszítésekre van szükség, amelyek bevonják az éghajlatváltozás által leginkább érintett közösségeket. Az őslakosok tudása és a helyi tapasztalatok értékes meglátásokkal és megoldásokkal szolgálhatnak, amelyeket a hagyományos tudományos kutatás gyakran figyelmen kívül hagy. A különböző nézőpontok integrálásával hatékonyabb és igazságosabb stratégiákat dolgozhatunk ki az éghajlati válság kezelésére.

Az ENSZ főtitkára azonnali cselekvést követel

A tongai találkozó kiemelte a globális szolidaritás és cselekvés sürgős szükségességét. A Csendes-óceáni szigetek helyzete élesen emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás milyen aránytalan hatással van a sebezhető közösségekre. Ez cselekvésre szólít fel minden nemzetet, hogy ismerjék fel közös felelősségüket e globális kihívás kezelésében.

“A kibocsátások 80%-át képviselő G20-aknak kötelességük, hogy összefogjanak, és garantálják a kibocsátás csökkentését most” – mondta a világszervezet főtitkára.

Az előrelépéshez elengedhetetlen az éghajlati igazságosság előtérbe helyezése és a leginkább érintett régiók támogatása. Most van itt az ideje a cselekvésnek, és a csendes-óceáni szigetek hangját meg kell hallgatni és figyelembe kell venni az éghajlatváltozás hatása elleni globális küzdelemben.