E-hulladék újrahasznosítás: Sokaknak a megélhetés forrása

Létezik egy kapcsolat közted és Emmanuel Akatire között, aki mindössze 20 éves, és Ghánában él. Ezt a köteléket az e-hulladék végtermékei, vagyis a réz, arany és egyéb nemesfémek alkotják, amelyek az általad használt, majd kiselejtezett elektronikai eszközökben találhatók. Emmanuel azok közé a “keresők/gyűjtögetők” közé tartozik, akik az accrai szeméttelepeken halmokban álló e-hulladékból próbálnak megélni, nap mint nap veszélyes körülmények között dolgozva.

Emmanuel Akatire története az egyik legmegrázóbb példa arra, hogyan fonódik össze a túlélésért folytatott küzdelem a globális e-hulladékkrízissel. Amikor még csak 18 éves volt, Emmanuel mintegy 800 kilométert utazott a ghánai Zorko faluból Accrába, az ország fővárosába. Itt, az Agbogbloshie nevű telephelyen, amely évekig Afrika legnagyobb e-hulladéklerakója volt, napi 10-12 órás munkával próbálta összeszedni a megélhetéséhez szükséges összeget, miközben mérgező anyagok és veszélyes körülmények között dolgozott. Egy hét alatt mindössze körülbelül 60 dollárnyi értékes fémhulladékot tudott gyűjteni.

Az e-hulladék háttere Ghánában

Az Agbogbloshie helyszíne évek óta hírhedt az elhagyatott és veszélyes elektronikai hulladékhegyekről készült felvételek miatt. A nyugati világ számára sokszor a környezetvédelmi és egészségügyi katasztrófát testesíti meg, amelyet az e-hulladék lerakása okoz. Évente mintegy 15 000 tonna eldobott elektronikai eszköz érkezik ide: televíziók, telefonok, számítógépek, amik nagy része Nyugat-Európából és Észak-Amerikából származik. Bár a helyszín valóban komoly egészségügyi veszélyeket rejt, a valóság ennél összetettebb.

Az „E-Waste in Ghana: Tracing Transboundary Flows” nevű projekt, amely idén elnyerte a Fondation Carmignac fotóriporter-díját, más perspektívát is nyújt. A projekt célja, hogy ne csupán a helyzet árnyoldalait mutassa be, hanem azt is, hogyan fejlődik ki az informális újrahasznosítási iparág, amely egyre több ghánai számára jelenti az egyetlen megélhetési lehetőséget.

Az informális gazdaság pozitív hatása és veszélyei

„Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a globális felelősséget, de látni kell a helyi közösségek küzdelmét is” – mondja Anas Aremeyaw Anas, ghánai oknyomozó újságíró és a projekt vezetője. Bár az e-hulladék gazdaság létrehozása dinamikus lehetőségeket teremtett, ezek a munkák gyakran veszélyesek. Az anyagok szétválasztásához és értékesítéséhez szükséges technikák, mint a kábelek égetése vagy a fémek kinyerése, gyakran súlyos egészségügyi következményekkel járnak, különösen a fiatal dolgozók számára.

Az ENSZ adatai szerint globálisan évente mintegy 62 millió tonna használt elektronikai hulladékot dobnak ki. Ennek a hulladéknak a becsült összértéke meghaladja a 91 milliárd dollárt, hiszen rengeteg értékes anyag, például arany és réz található benne. Az e-hulladék újrahasznosítása így hatalmas üzlet, de az ebből származó bevételnek csak töredéke jut el azokhoz, akik a legveszélyesebb munkákat végzik.

Az e-hulladék „szedők” és a munka veszélyei

Emmanuel Akatire története sajnos nem egyedi. Számos fiatal fiú és lány dolgozik az e-hulladék-telepeken, sokan közülük Ghána vidéki régióiból érkeztek, ahol a klímaváltozás miatt már nem tudnak hagyományos gazdálkodásból megélni. A munkanélküliség és a megélhetési lehetőségek hiánya a fiatalokat arra kényszeríti, hogy a veszélyes, ám gyors bevétellel kecsegtető e-hulladék iparban próbáljanak szerencsét.

Az „e-hulladék szedők” gyakran égetik a kábeleket, hogy hozzáférjenek a bennük lévő rézhez, vagy kalapáccsal törik szét a régi készülékeket, hogy kinyerjék a még értékes anyagokat. Az ilyen munkák során gyakoriak az égési sérülések, vágások és más balesetek, nem beszélve a káros anyagok belélegzéséről, amelyek súlyos betegségekhez, például rákhoz vagy idegrendszeri problémákhoz vezethetnek.

A nemzetközi szabályozások és a valóság

Noha Ghána formálisan tiltja a mérgező e-hulladékok behozatalát, a valóságban a kikötői tisztviselők gyakran kenőpénzt fogadnak el, hogy átengedjék a konténereket. Ezért a telepek számának növekedése elkerülhetetlen, és a hulladéklerakók egyre közelebb kerülnek a lakóövezetekhez, veszélyeztetve a közösségek egészségét és a helyi környezetet.

A nemzetközi jogok szerint a működésképtelen elektronikai cikkek kereskedelmét szigorúan tiltják, míg a működőképes e-hulladékot megengedik, hiszen az újrafelhasználás segíthet meghosszabbítani a termékek élettartamát. A valóságban azonban gyakran a két típusú hulladék keveredik, mivel az exportőrök nem válogatják külön a szállítmányokat.

A megoldás útján

Annak érdekében, hogy az e-hulladék okozta károk csökkenjenek, fontos lenne a nemzetközi szabályozások szigorúbb betartása, a hulladékok hatékonyabb kezelése és a helyi közösségek támogatása. Programokat kell indítani a dolgozók oktatására, a biztonságos újrahasznosítási technikák elterjesztésére, és a közösségek fejlesztésére.

„A világ nem dobhatja ide az összes szemetét, ennek valóban negatív következményei vannak az emberekre” – mondja Anas. „De ha helyesen kezeljük, akkor ez az ipar segíthet kiemelni az olyan embereket, mint Emmanuel, a szegénységből, és hozzájárulhat egy fenntarthatóbb jövőhöz.”

A jövő azon múlik, hogy a nemzetközi közösség hogyan kezeli az e-hulladék problémáját. Ha a megfelelő szabályozásokkal és támogatási rendszerekkel sikerül biztonságosabb körülményeket teremteni, akkor Ghána nem csupán egy hulladéklerakó telep lesz, hanem egy olyan ország, amely példát mutat a fenntartható gazdasági fejlődésre és a hulladékok értékelésére.

Ezért fontos, hogy figyeljünk Emmanuel Akatire és társai történeteire. Az e-hulladék nem csupán a szemetelés, hanem az emberi sorsok szimbóluma is, amelyekért felelősséggel tartozunk.