Drámaian csökken a fiatal hattyúk túlélési esélye szüleik elvesztése után

A költöző madarak számára egy több ezer kilométeres út teljesítése nem pusztán ösztön kérdése. Tudniuk kell, mikor érdemes elindulni, hol lehet biztonságosan megpihenni, mely területeken találnak elegendő táplálékot, és hogyan alkalmazkodjanak az út közben változó körülményekhez. Egy új kutatás szerint a fiatal kis hattyúk számára ebben kulcsszerepet játszanak a szülők.

A GPS-es nyomkövetéssel és genetikai vizsgálatokkal végzett kutatás szerint azok a fiatal madarak, amelyek már az első telük során idő előtt elszakadtak szüleiktől, átlagosan közel egy hónappal később indultak el tavaszi vonulásukra. A vizsgált árván maradt fiataloknak ráadásul mindössze 40 százaléka élte meg a következő telet, szemben a másik vizsgált csoport 86 százalékával.

Az eredmények arra utalnak, hogy a hattyúcsalád nem csupán a fiókák felnevelésében fontos. A szülők hónapokon keresztül olyan tudást adhatnak át utódaiknak, amely később szó szerint életmentő lehet.

Hónapokon át együtt marad a hattyúcsalád

A kutatás középpontjában a kis hattyú állt. Ezek a madarak Oroszország európai részének sarkvidéki tundráin költenek, majd ősszel több ezer kilométert tesznek meg, hogy Északnyugat-Európában töltsék a telet.

A fiatal madarak első nagy útjukat szüleikkel együtt teszik meg. A családok általában egész télen együtt maradnak, és a következő tavaszi északi vonulás jelentős részét is közösen teljesítik.

A kutatók azt találták, hogy a családok természetes körülmények között többnyire akkor kezdenek felbomlani, amikor a fiatal madarak már kilenc-tizenegy hónaposak. Ekkorra a fiatalok szüleikkel együtt már majdnem két teljes hosszú távú vonulást teljesítettek.

Ez arra utal, hogy a hosszú családi együttélésnek fontos tanulási szerepe lehet.

GPS és DNS segítségével követték a családokat

Az Amszterdami Egyetem és a Holland Ökológiai Intézet kutatói összesen 55 felnőtt és fiatal hattyú adatait vizsgálta.

A DNS-vizsgálatok segítségével megállapították, mely madarak állnak rokonságban egymással, a GPS-jeladók pedig megmutatták, hogyan mozognak a családtagok több évszakon és több ezer kilométeren keresztül.

A mintában 18 szülő-utód és 13 testvérpár szerepelt. A kutatók így nemcsak azt tudták megfigyelni, meddig maradnak együtt a családok, hanem azt is, mi történik, amikor ez a kapcsolat a természetesnél korábban megszakad.

Egy váratlan esemény mutatta meg a család jelentőségét

A vizsgálat során 25 esetben figyeltek meg szülő és utód közötti elszakadást. Ezek többsége természetes időpontban, az első tavaszi vonulás második felében történt.

Tíz fiatal azonban már az első tél során idő előtt elveszítette szüleit.

A helyzet részben egy 2021 decemberében történt súlyos zavarás következtében alakult ki: vadászok jutottak be egy védett éjszakázóhelyre, ahol hat GPS-jeladóval ellátott hattyút is lelőttek. Más esetekben a kutatási célú befogások járulhattak hozzá a családok szétválásához.

Ez akaratlanul is lehetőséget teremtett annak vizsgálatára, mi történik azokkal a fiatalokkal, amelyek a szokásosnál jóval korábban maradnak szülői segítség nélkül.