Bálna taggelés – A megfigyelés legújabb non-invazív módszere – VIDEÓ

Természetes módon megfigyelni egy bálnát: ez korábban a tengerbiológusok egyik legnagyobb kihívása volt. A hatalmas testű, sokszor rejtőzködő tengeri emlősök mozgásának, viselkedésének és egészségi állapotának feltérképezéséhez évtizedeken át kizárólag hajóról vagy helikopterről lehetett közelíteni, ami nemcsak drága, de stresszkeltő is volt az állatok számára. Most azonban egy új technológia forradalmasítja a kutatást: drónok segítségével, non-invazív módon végzik a bálnák taggelését – és ezzel új korszak nyílik a tengeri ökoszisztémák feltérképezésében.

Drónos taggelés: gyorsabb, pontosabb, kíméletesebb

A hagyományos taggelési eljárás során kutatóhajóról hosszú rudakkal próbálták a bálnákra erősíteni az adatgyűjtő eszközöket. Ez sok időt vett igénybe, és jelentősen megzavarhatta az állatok természetes viselkedését. A most bevezetett módszer ezzel szemben drónokkal, nagy pontosságú pozícionálással és vákuumos tapadókorongos tagekkel működik. A drón a levegőből „leteszi” a taget a bálna hátára – gyakorlatilag néhány másodperc alatt, az állat megzavarása nélkül.

Rice-bálnák a fókuszban

A technológia egyik legfigyelemreméltóbb alkalmazása a rendkívül ritka Rice-bálnák tanulmányozásában történt. A Mexikói-öbölben működő kutatócsoport 2024-ben 21 napos expedíció során hét példányt jelölt meg sikeresen, és több mint 65 órányi mozgás-, merülés- és hangadatot gyűjtött. A tag-ek akár 15 perc és 18 óra közötti időtartamra is a bálnán maradhatnak, majd leválnak és felszínre jönnek, hogy a kutatók begyűjthessék azokat.

A cél: átfogó kép a bálnák életéről

A drónról elhelyezett tagek nem csupán a mozgást vagy az úszás mélységét és sebességét rögzítik. Sok esetben beépített mikrofonjuk segítségével hangadatokat is gyűjtenek, sőt egyes eszközök videófelvételt is készítenek – „bálnaszemszögből” mutatva be a tengeri környezetet. Emellett a tapadókorongos rögzítés után nyomokban DNS-tartalmú váladékot is lehet elemezni, ami hozzájárul a genetikai azonosításhoz és a populáció egészségi állapotának felméréséhez.

Több fajon is működik

A technológiát nemcsak a Rice-bálnákon alkalmazzák, hanem más, veszélyeztetett fajokon is. Észak-atlanti jobb bálnák, hosszúszárnyú bálnák és más cetfajok esetében is sikerrel használták már a drónos taggelést. A kutatók szerint az új megközelítés nemcsak hatékonyabb – mert egyetlen expedíció alatt több egyedet is lehet vizsgálni –, hanem kíméletesebb is, hiszen minimálisra csökkenti az állatok stresszét.

Ocean Alliance és a SnotBot

A módszer úttörője az Ocean Alliance kutatószervezet, amely már korábban is alkalmazott drónokat a bálnák kilégzett váladékának – a „bálnasnot”-nak – mintavételezésére. A SnotBot nevű rendszer segítségével a légúti váladékból gyulladásos markereket, hormonokat és mikrobiom összetételt vizsgáltak. A legújabb fejlesztéseik azonban már a tapadókorongos, rövid távú adatgyűjtő tagekre fókuszálnak, amelyek azonnali és részletes képet nyújtanak a bálnák fizikai állapotáról.

Jövőbeli lehetőségek és kihívások

A módszer széleskörű elterjesztése új távlatokat nyit meg a bálnavédelemben és az ökológiai kutatásokban. Ugyanakkor vannak korlátai is: a drónok nem használhatók erős szélben vagy viharos tengeren, és bizonyos természetvédelmi területeken korlátozott a repülés. Emellett a hosszú távú viselkedési hatásokat – például hogy a bálnák hogyan reagálnak a gyakori drónközelítésre – még nem ismerjük teljes mélységében.

A drónos bálnataggelés nemcsak technológiai, hanem tudományos áttörés is. A természet tiszteletén alapuló kutatási módszer nemcsak több és pontosabb adatot eredményez, hanem új alapokra helyezi a tengeri emlősökkel való kapcsolatunkat is. A jövő bálnavédelme talán nem is a vízben, hanem a levegőben kezdődik.

Videó a taggelésről:

Forrás: NOAA Fisheries, Using Drones and Tags to Study Rice’s Whales, 2024

Fotó: AI