Baktériumokat és nehézfémeket is rejthet a tartályokban gyűjtött esővíz

Az esővízgyűjtés egyre vonzóbb megoldás a víztakarékosságra. A tartályokban összegyűjtött vizet kertek öntözésére, takarításra, WC-öblítésre, egyes háztartásokban pedig ivásra és főzésre is használják. A tetőről lefolyó víz azonban hosszú utat tesz meg, mielőtt a pohárba kerül, és közben olyan szennyeződéseket is összegyűjthet, amelyek szabad szemmel nem láthatók.

Egy új ausztrál kutatás 100 háztartási esővíztartály vizsgálata során több, betegségekkel összefüggésbe hozható baktérium genetikai nyomait, valamint egyes tartályokban az egészségügyi határértéket meghaladó fémkoncentrációkat talált. Az eredmények nem azt jelentik, hogy a tartályban gyűjtött esővíz szükségszerűen veszélyes, hanem azt mutatják, hogy a rendszer kialakítása és rendszeres karbantartása alapvetően meghatározhatja a víz minőségét.

Száz háztartás esővizét vizsgálták meg

Az Adelaide University, a Flinders University és a University of New South Wales kutatói Adelaide és az Adelaide Hills térségében száz háztartási esővíztartályból vettek mintát. A mintavétel 2024 májusa és 2026 januárja között zajlott, 97 háztartás pedig kérdőívet is kitöltött arról, hogyan használja és tartja karban rendszerét.

A vizsgált háztartások 67 százaléka ivásra vagy főzésre is használta az összegyűjtött esővizet, ezért a mikrobiológiai szennyeződés nem pusztán elméleti kérdés volt.

A laboratóriumi elemzés során Campylobacter jejuni DNS-ét a tartályok 13 százalékában, Pseudomonas aeruginosát 12 százalékában, Salmonella-fajokat 10 százalékában, Shigellát pedig 3 százalékában mutattak ki.

Nyolc tartályban egynél több vizsgált baktérium is jelen volt.

A tiszta víz sem feltétlenül szennyeződésmentes

Az esővíz a légkörből érkezve még viszonylag kevés szennyeződést tartalmazhat, a tetőre érkezés után azonban megváltozik a helyzet. Madár- és más állati ürülék, levelek, por, rovarok és különféle építőanyagokból kioldódó anyagok kerülhetnek bele.

Az ausztrál közegészségügyi útmutatás szerint éppen a fekális eredetű mikroorganizmusok jelentik a tetőről gyűjtött esővíz egyik legfontosabb lehetséges egészségügyi kockázatát. A WHO 2026-ban külön ellenőrzési és üzemeltetési útmutatót is kiadott az ivóvízként használt esővízgyűjtő rendszerekhez.

A probléma azért nehezen felismerhető, mert a mikrobiológiai szennyeződés nem feltétlenül változtatja meg a víz színét, szagát vagy ízét. Egy teljesen tisztának látszó vízminta tehát önmagában még nem bizonyítja, hogy ivóvízként is biztonságos.

Nehézfémeket is találtak

A kutatók nemcsak mikroorganizmusokat kerestek, hanem 27 nyomelem koncentrációját is megmérték.

A tartályok kis részében az ausztrál ivóvízre vonatkozó egészségügyi határértéknél magasabb kadmium-, vas-, mangán-, ólom- vagy arzénkoncentrációt mértek. A kadmium esetében a minták 4, a vasnál 3, a mangánnál 2, az ólomnál és az arzénnél pedig 1-1 százalékában történt határérték-túllépés.

Különösen érdekes volt a tartály anyagának szerepe. A fémtartályoknál nagyobb eséllyel fordult elő emelkedett fémkoncentráció, mint a műanyagból készülteknél. A kutatók szerint ebben a galvanizált acél és más szerkezeti anyagok kioldódása is szerepet játszhat.

Ez azért fontos, mert a víz minőségét nemcsak az határozza meg, mi kerül a tetőre. Maga a tárolórendszer is potenciális szennyezőforrás lehet.