Meglepő felfedezés: az orangutánok emberi nyelvi trükköt használnak

A nyelv gyakran az emberi intelligencia csúcsteljesítményeként van számon tartva. Egy eszköz, amivel gondolatokat osztunk meg, érzéseket fejezünk ki, és bonyolult üzeneteket közvetítünk. Eddig azt hittük, hogy ennek egyik legjellegzetesebb eleme, az úgynevezett rekurzió, kizárólag az ember sajátja. De most, kapaszkodj meg a banánodba. Egy friss kutatás szerint a vadon élő orangutánok is képesek a rekurzióra.

Mi az a rekurzió?

A rekurzió a nyelvben azt jelenti, hogy képesek vagyunk mondatokat egymásba ágyazni, mint egy orosz matrjoska babát.

Például:
“Ez az a ház, amit Jack épített, amely menedéket adott a macskának, amely elkapta az egeret, amely ellopta a sajtot.”
Lépcsőzetes szerkezet, ami egyre rétegesebb és tartalmasabb üzenetet hoz létre.

Hogy lehet képes erre az orángután?

A Warwicki Egyetem kutatói Sumatran orangutánok vészjelzéseit elemezve döbbenetes dologra bukkantak. Az orangutánok hangjai háromszintű, egymásba ágyazott ritmikus mintázatot követtek – ez pedig pont az a szerkezet, amit az emberi nyelv egyik csúcsának tartottunk.

„Az orangutánok hangjai önmagukba ágyazott ritmikus struktúrákat alkotnak három szinten – ez lenyűgöző, harmadrendű rekurzió” – mondta Dr. Chiara De Gregorio, a kutatás vezetője.

Nem csak hangoskodnak, hanem üzennek

Az orangutánok hívásai nem egyhangú kiáltások, hanem rétegekbe szervezett hangminták, amik változnak attól függően, milyen veszély fenyegeti őket.

• Tigris közeledik? – A hangok gyorsabbá, sürgetőbbé válnak.

• Valami kevésbé félelmetes jelenik meg? – A ritmus lelassul, megtorpan.

Ez a szándékos ritmusváltás arra utal, hogy az orangutánok képesek helyzetfüggő információt közvetíteni – nem csak ordibálnak a semmibe, mint te a parkolóban, mikor nem találod az autódat.

Mit árul el ez az emberi nyelvről?

Ha az orangutánok is képesek rekurzív szerkezetekre, akkor ez azt jelentheti, hogy a nyelv alapjai már közös őseinkben is jelen lehettek. A nyelv nem egyik napról a másikra született, hanem rétegekből épült fel – pont úgy, ahogy az orangutánok hangjai.

Miért fontos ez nekünk?

Ha a gondolkodás és a kommunikáció ilyen összetettsége nem csak az ember sajátja, akkor újra kell gondolnunk, mit jelent embernek lenni. Az orangutánok nem csak a biológiai rokonaink – a nyelvi múltunk élő emlékei is.

Ha védjük ezeket az állatokat és az élőhelyeiket, akkor nem csak egy fajt óvunk meg, hanem tulajdonképpen saját nyelvi eredetünket is.

És most?

A kutatók új kérdéseket vetnek fel: Vajon más főemlősök is használnak hasonló nyelvi mintákat? Mennyire elterjedt a rekurzió az állatvilágban?

A Sumatran dzsungelben az orangutánok továbbra is rétegezett hívásaikkal töltik meg az erdőt – és ki tudja, talán egy távoli ősünk is így kezdte, csak akkor még senki nem jegyezte fel egy tudományos folyóiratban.

A tanulmány az Annals of the New York Academy of Sciences című folyóiratban jelent meg.